...2009-02-20 delutan fel 4... Leszalltunk Kuala Lumpurban... Tervem volt Melakaba eljutni egyszer, de ez is majd maskorra tolodik... A repterrol be kellett volna buszoznom KL-ba, es onnan szinten busszal le, 2 oras ut. Melakabol masnap le Singapore-ba, ami meg egy jo 4 ora, plusz varakozas es egyebek… Igy a 4 het vegeztevel mar arra is kell figyelnem hogy ne kialvatlanul erkezzek vissza Nemetorszagba, mivel hazautazasom utani nap, hetfon dolgozom, sot ejszaka ugyelek is… tehat sokmindent merlegelve valtottam egy jegyet a repteren Singaporeba, ami olcsonak nem volt mondhato, de tekintettel az idofaktorra, megis legjobbnak talaltam ha nem huzom az idom Malaysiaban. Szerencsemre pont volt egy gep, ahogy megvettem a jegyet csekkoltam is be. A repulo szokatlanul agressziven szallt fel, olyan erzes volt mintha sok g-vel nyomodnank az ulesbe. A turbulencia is rendesen lokdosott Singapore-I leszallas elott, ami a mellettem ulo 17 eve KL-ban lako angol holgy szerint megszokott... Az Azsiaban elo europaiakban van valami kulonos… Hogy mi, azt nehez megfogalmazni… Talan egy kis gyarmatosito hangulatot erzek benne… Legtobbjuk kedves, nyugodt, es elegedett… A nyugati emberre Azsiaban mintha mas szabalyok vonatkoznanak, es olyan fajta integralodas mint peldaul az USA-ban asszem egyaltalan nem jellemzo, peldaul egy malajziaban elo holland sosem fogja magat malajnak erezni… Erdekes lehet… van egy par varos ahol en is el tudnam kepzelni az eletet europaikent…

…Singapore reptere tovabbra is lenyugozo, az orszag mar itt hirdeti gazdagsagat. “A gazdasag stabil es nagy a jolet” (meg akkor is ha egy egyaltalan nem demokratikus orszagrol van szo…) A vagyon ezidaig leginkabb a kereskedelembol szarmazott, mint peldaul az orszag elen jar a malaj esoerdok fainak kitermeleseben… Ugy latszik a kis Singapore-unk erkolcse tovabb lazul minthogy 2 hatalmas Casino complex letesitesebe kezdett tovabbi bevelelt remelve… (no persze ragogumit arulni azt nem lehetJ, odaig meg nem sullyedtunk…)..  MRT (szingapuri BKV) vitt be ismet a belvarosba (MRT-n enni 500 S$ (70e Ft) buntetest von maga utan). Telefonon megkerdeztem es nem volt hely korabbi szallasunkon (Hangout Mt. Emily), igy a Little India varosrszben kerestem hotelt. Az elso ketto amiket megneztem, hat nem volt valami biztato, ablaktalan szobak es bogar az agyban... Bar legujabban az az elvem, hogy szallaskeresessel tolteni az idot hulyeseg, most megis kedvem volt valami jobbat talalni... es mekkora szerencse, egy ket es fel hete nyilt szalloda gyonyoru uj szobait bevezeto akcioban kinalta, igy utolso azsiai ejszakam egy kulturalt helyen telt, (bar az agy kicsit kemeny volt ugyan.) Egy honapja nem lattam hajszaritot, de itt az is volt!!! Zuhanyzas (hideg-meleg viz!!!) utan lementem az legkozelebbi indiai etterembe es eletem egyik legjobb indiai Bryani-jat vacsoraztam, amit szokas szerint hatamas bananlevelen talaltak. Hogy mar elso este meglegyen a teljes Singapore feeling, elsetaltam a nem messze levo Mustafa plazaba, ami egy 24 oran keresztul nyitva tarto shopping center, annyira viszont nem olcso, legalabb is elektronikai cikkeket tekintve, amellett hogy fix aras, tehat alkudni sem lehet. Nem vettem semmit... Nagyon jot aludtam viszont utana... (a jelenbol: talan egy masfel oraja repulunk, jofej volt a stewardess, hozott nekem Bailey’s a business classrol, nagyon jol esik… ha a kovetkezokben kicsit zagyvan irogatnek, akkor ennek tudhato be...) visszaterve a singapore-i leirashoz, viszonylag keson keltem, ugy is mondhatjuk hogy kialudtam magam, es szokasomhoz hiven par percel a check out time (itt deli 12) utan jelentem meg a recepcion csomagommal, es megkertem oket hogy orizzek meg amig korulnezek a varosban. Utam a Sim Lim Square fele vettem, a hires Singapore-i elektronikai bevasarlokozponthoz. Na igen, itt lehet alkudni, sot kell is… Mielott bementem volna, egy internet cafeban rakerestem az aznapi atvaltasi arfolymra, valamint az amazon.com-on a fenykepezo vizalatti tokra, amit utam elejen szerettem volna megvenni, ha akkor nincs minden uzlet zarva a kinai ujev miatt... Miert vasarol az ember Singaporeban? Leginkabb az arak miatt... (bar manapsag az internetes oldalakkal sokszor mar nem tudjak felvenni az arversenyt...) Csak ugy szabad alkudozasba kezdeni, hogy az ember pontosan tudja mit akar venni es mennyiert. Az arusok termeszetesen fognak majd magyarazni, hogy van egy sokkal jobb opcio, megprobalva valami gagyit rank sozni. Szoval meg kell kerdezni toluk, hogy az internetes ar ala tudnak e igerni (beleertve az AFA-t es a 3% kartyas fizetest). Vegul jo vasart csinaltam es megvettem a vizalatti tokot annak remenyeben hogy valamikor hamarosan ujbol tengerszint ala merulok. Nem sokkal kesobb Adrian kinai baratom telefonalt, hogy felesegevel egyutt var a hotel elott. Elmentunk kinait vacsorazni egy masik nem kicsi plazaba. Adrianek is utaznak sokat, Europaban jartak mult evben, elhoztak a fotoalbumukat is, Slovenia, Ausztria, Csehorszag es Torokorszagrol. Reszt vettek peldaul egy Sound of Music buszkirandulason Salzburgban, ahol a buszon ulok tobbsege egesz ut alatt enekelte az ismert dalokat… Elkepzelem Adrian vigyorgo fejet amint ul a buszban es elvezi a kirandulastJ (nem is tudom latta e a musicalt egyaltalan…) Europaban rendszerint ok is osszeszednek valami fosoos kort… tehat nem csak az azsiai bacik ilyenek… Vacsora utan gyors fuvar a repterre meg egy par foto, majd bucsuzkodas… A gep indulasaig meg volt 2 es fel ora… Nosztalgia a Starbucks cafeban, ahol vettem egy doboz Tazo teat amit Portand Oregon-ban keszitenek, emlekszem az gyar melletti kellemes illatra mindig amikor elbicikliztem elotte… szep idok voltak… (a jelenbol: jon a hami, a masodik vacsoram, befejezem az irast…)

2009 Februar 22. Nemetorszag, InterCity Express, valahol Munchen es Würzburg között... a vonat lassitott, mert alagutban megyunk, jelenlegi sebessegunk 251 km/h... igen, itt vagyunk a 21. szazadban!!! Most az alagutbol ki, minden feher, enyhe havazas. Asszem a kovethezo megallo Nürnberg lesz, azutan Würzburg…

…A Singapore-München 13 oras repülout pillanat alatt elsuhant, legalabb 8 orat de inkabb tobbet vegigaludtam belole, reggel 6 elott erkeztunk, a repterrol S-Bahn visz a Vonatpalyaudvarra (Hauptbahnhof) ahol kihasznalva a 25 percet az ICE indulasa elott lezuhanyoztam, nagyon megerte, igy vegre nem ragad ram a ruha...

A leiras, ami jelenleg 19A4-es oldalnak felel meg nem tudom mindent lefed-e, majd a kepek alapjan kiegeszitem ha valami hianyzik…

…Vegigszaladtam Indonezia nehany szigeten…. Singapore-bol indulva Kuala Lumpur erintesevel Sumatra, a bekes Lake Toba, majd Java szigeten Yogyakarta, ahol Borabudur es Prambanan templomok utan a Bromo vulkan kenes gozei kovetkeztek, onnan bepillantas Balira, itt elbucsuztam Din sogoromtol, es egyedul folytattam az utat Celebeszre. Ezen a szigeten sem a szarazfoldi, sem a tengeri kozlekedes nem egyszeru... Makassarbol utaztam fel Tana Torajaba, ahol a gyonyoru taj es a sajatos temetkezesi ceremonia vonzza az ide latogatokat. A Togean szigeteket 4 nap viszontagsagos utazast kovetoen ertem el. Mesebeli szigetvilag, kristalytiszta vizzel… A rovid kostolo utan Manado fele vettem az iranyt, es utolso napjaim a Bunaken szigeten buvarkodtam. Meg maradtam volna par honapot... es nemigen volt kedvem visszaterni az europai civilizacioba. Mindezek ellenere most kezdem magam tudat alatt is rahangolni Nemetrorszagra, es megerezni pozitiv hatasait a feljlett vilagnak... Kivancsi vagyok mi valtozott a munkahelyemen egy honap alatt, vagy hogy hany fok van az apartmanomban, ahol elutazasom elott teljesen kikapcsoltam a futest.

Indonezia 2009… amely mostanaig esemennyel teli jelen volt, az a mai naptol emlekezet…

Vege…

Acknowledgement

Koszonet Katus hugomnak, hogy ilyen utitarsat talalt nekemJ! Szuleimnek, akik azt hiszem (jo edzesben leven) egyre kevesbe aggodnak, Dini szuleinek: Mankanak es Dodinak, akik talan meg neha kicsit izgultak…, A Würzburgi Neuroradiologianak lehetove teve a 4 het egyben kivett szabadsagot.

Es termeszetesen köszönet Nektek akik olvastatok az beszamolokat…

Üdv, folytatas 2010-ben,

Csanad

Würzburg, 2009. februar 25.

2009-02-20 Repulon Sulawesi es Kuala Lumpur kozott. Ez egy negyoras repulout, mintegy 2500 km Manadobol a Malaj fovarosba. Az Airasia jegyet masfel honapja valtottam meg, kicsit kevesebb mint 6000 Ft-ert… hihetetlen… es tenyleg repul, raadasul egy tisztesseges Boeing 737-es ez is. Fapados tarsasag, de lehet ebedet rendelni, most hoztak a csirket rizzsel (Nasi Goreng)… Vettem vizet is, amit a repteren elvettek… hmm… itt is bevezettek ezt a hulyeseget!!! Ki az egyaltalan aki viz nelkul barhova is elindul itt az egyenlito tajekan…

A gep nincs tele, igy 3 ulesen kinyujtott labbal kenyelmesen elferek, vagy torokulesben, ami a leggyakroibb poz ha repulok. A pici eee pc elfer az ulestamlan, tehat idealis korulmenyek hogy folytassam a leirast. (Az egyetlen gond csak az hogy rossz iranyba repul a gep… Europa fele… Nagyon fajo szivvel bucsuzom Indoneziatol… ) Epp erre jart a Duty Free-s kocsi, szeretek repulon vasarolni, mint most is, vettem 2 Airasia-s polot, ezekkel talan kihuzom Münchenig… Friss, tiszta, szaraz, es nincs szaga… Az utobbi napokban izzaszto ido volt, raadasul viszonylag sokat is ettunk. Bunaken szigeten aludtam 3-at. Itt is reggeli ebed vacsora, megszokott csaladias jelleggel… egyszeru etelek. Minden este hal volt, amit aznap fogtak… es melle ananasz, papaja. Ez is hianyozni fog… Az osszes guesthousebnal buvarcentrum is uzemel, tulajdonkeppen azzal keresik a penzt, nem a szallassal. Haromszor merultem, az elso, tegnapelott reggel, itt megerezhettuk milyen eros aramlasban buvarkodni… Hat igen… tapasztalatnak jo, 25-30 meter melyre mehettunk, ezek tobbnyire fal merulesek, ami azt jelenti hogy a korallsziget gyakorlatilag fuggoleges oldala menten haladunk. Az apaly-dagaly okozta aramlasok ismerten erosek errelfele… Arral szemben uszni gyakorlatilag lehetetlen, egyszer megis kellett, ilyenkor rendesen fogy az ember levegoje… (es az ereje…) Tehat hagy vigyen az aramlas amerre akar… A meglepo csak az amikor egyszer csak emel 5-10 metert a felszallo viztomeg, vagy meg erdekesebb amikor a melybe nyom, sot ilyenkor a kilelegzett levego sem szall fel, hanem a maszk elott tancolnak a buborekok… Dehat ahogy mondja a kozmondas „better a bad day of diving, than a good day at work...:)“. Delutan egy kifejezetten nyugodt es kellemes merulesunk volt, es gyonyorkodhettunk a tengeralatti vilagban, a Fold egyik #1 buvarparadicsomaban. Egy capaval talalkoztunk csak, ami szinten bekes allat, meg akkor is ha Hollywood igencsak megrontotta hirnevet… Talan tobb ezer hal uszkalt korulottunk, sokszor hatalmas tonhalak is. Aprobb halrajok mindenfele szinben… Egy vizalatti foto tokot tenyleg be kell szereznem es nekilatnom az “underwater photographynak”… Este Indonez party zene a parton, a mi dive masterunk a dob mogott, tobben valami huros hangszeren, a masik turavezeto japan felesege tangoharmonikaval a kezeben, meg most is benne van a fejemben a dallam… videoztam es lottem par fotot is feltolotogetem oket ha lesz net… Ezek elvezik az eletet… Kezdem megerteni a francia sracot akivel meg Makassarban (Celebesz deli reszen) talalkoztam, es o eljott Franciaorszagbol, merthogy Indoneziaban milyen jo az elet… Az embert megcsapja neha ez az erzes… A szigeten van aram este 6-tol reggel 8-ig. Internetrol nem tudok, edesviz az modjaval, de van. A bungallow furdoszobaja felig fedett csak, a zuhanyzo resz nyitott, igy jobb esoben, ahogy mar irtam meg sem kell nyitni a csapot... Tegnap ejjel a nem kicsit csillagos eg alatt zuhanyoztam, meg egy meteorit is elhuzott a fejem felett...

A harmadik merulesnel volt legtisztabb a viz, talan 20 m melyre mehettunk le, ahol joreszt csak a kek szin dominal, a felszin kozeleben viszont a deli, szinte pont az eg tetejerol beeso napsutes elenk szineket kolcsonoz a koralloknak es arra uszkalo halaknak. A felszinre jovetel utan meg visszamentem egyedul elboklasztam nehany meter melysegben hogy a maradek 600 liter levegot is kihasznaljam… egy fenykepezo jol jott volna… de majd talan jovore… Aznap kevesen szalltunk hajora, a zenes partyn fogyasztott helyi alkohol legtobbeknek eros fejfajassal kedveskedett masnap, a szlovenek teljesen ki voltak utve. En nem, mert bele sem kostoltam, eleg volt az ket nappal azelotti manadoi partizas, amit majd talan leirok kesobb… nem inkabb leirom most gyorsan. Kicsit csapongok ossze vissza az idoben es ezert elnezest kerek, aminek tovabbra is az az oka, hogy nincs idom azonnal leirni az esemenyeket, minthogy annyi minden tortenik… Tehat a Togeuan szigeteken tolott egy nap utan felhajoztunk Gorantaloba, (mint korabban irtam himnusz az egyenlitohoz, stb…) Onnan bereltunk egy Kijang-ot (ami a Toyotanak egy 7 szemelyes terepjaro szeru verzioja), es azzal 6-an utaztunk fel Manadoba. Meglepoen nyugodt soforunk volt, tobbszor megalltunk fotozni, es nem is kell mondanom, hogy az ut nagy resze szerpentinbol allt, mint Celebeszen megszokott… 8 oras utnak indult, 12 lett belole… egyenlitonel tuzo napsutesben, legkondi nelkul… Lehuzott ablakok termeszetesen… annak ellenere leegett a karom hogy kentem naptejjel folyamatosan… (a jelenbol: most mintha valami rossz folduton kocsikaznank,  rendesen dobal a gep, verdesnek a repulo szarnyai… cool...) Na igen folytatva… benn ulunk a Kijangban, mar a harmadik benzinkuthoz hajtunk be, Premium sehol nem kaphato… Nincs hideg… Egyszer csak meglatunk egy jegkremes hutot (egesz uton nem ettem fagyit, itt valahogy nem divat)… Mindenki beleelte magat, hogy vegre… na persze a hutolada nemtom mikor latott utoljara fagyit, volt benne van 60 fok es ures rekeszek. A szlovenok mar nagyon befizettek volna egy jeghideg Bintang sor-re, de a muszlim falucskak egyikeben sem arultak alkoholt… Hideg viz legalabb volt… azt ontottuk magunkba folyamatosan… Nem volt egy kejutazas, na persze a taj az feledhetetlen. En meg arra is gondoltam a kompon hogy kiberlunk 20-30-an egy repulot, ami atdob minket Manadoba, nagy poen lett volna, csak a hajorol leszallva mindenki szetszeledt… Ja igen, egyszer megalltunk autot mosni, az egyik hegyi szerpentin kanyarban volt egy vizeses, annak a vizet vezettek le csoveken, es a felreallo Kijangokat ott mosogattak a soforok (tenyleg mocskos volt a milyenk). Amikor az uzemanyagunk mar tenyleg fogytan volt, vegul egy utszeli standrol tankoltunk literes Coca Colas uvegekben tarolt benzint, ez itt bevett szokas… (Always Coca Cola…) Vegul joval sotetedes utan megerkeztunk Manadoba, es erdekes modon ugyanannal a hotelnel megjelent a Togan szigeteki “csoport” tobbi resze is. Hotel Regina, egesz szep szalloda, talan kinaiak vezetik, az arbol nem akartak engedni, (az alkudozas amugy barhol lehetseges, neha tenlyeg magas arral kezdik, es amikor az ember egy morcosabb pillantast vet rajuk, csak annyit mondanak: “semmi gond, kezdjunk alkudniJ”. Gyors zuhany utan hatan nekivagtunk a varosnak, (ez mar joval este 9 utan tortent) Beultunk egy “bemo”-ba, ami egy ajto nelkuli mikrobusz, ezekkel van tele a varos, a helyi kozlekedes legfontosabb elemei. A sofor is lehetett vagy 15 eves… volt a kocsiban egy CD ROM lejatszo, bivaj eros melynyomok es diszkovilagitas… Ezt ma hallottam, hogy a zene vonzza az utasokat, es az emberek szivesebben szallnak be egy “cool” kivilagitott duborgo bemoba mint egy standard unalmasba… Gyors vacsora a KFC-ben, ami meg nyitva volt (szegyen Manadoban Kentucky Fried Chickenben enni, amikor a varos tele van jobbnal jobb ettermekkel… inyencsegek: patkany, denever, kigyo, kutya, etc… van egy piac, ahol ez mind kaphato, most oda nem jutottam el, allitolag akad fotozni valo… Igen, vacsora utan elfogyasztottam elso Bintang soromet… aztan a masodikat es harmadikat… Ezutan bereltunk egy bemot hatan, es olyan handulatot csinalt a sofor, mintha egy limoban ulnenk… Duborgo zene, szines fenyek, annyira jo volt, hogy megmondtuk neki, csak korozzunk a varosban egy felorat… koroztunk a varosban egy felorat... aztan kitett minket egy barnal, ami epp zarni keszult… de megerte tovabb nyitva tartani... aznap jol kerestek. Mi pedig jol ereztuk magunkat, melto levezetese volt a vegelathatatlan szerpentineknek, es ilyen is kell neha... sok kutyulekot megkostoltunk... A reggel megis meglepoen konnyen ment, tizkor felkeltem, es koradelutan mar csapatunk ismet hajon volt Bunaken szigetek fele... A csabito tiszta vizben szetneztem meg naplemente elott, erdemes volt, mar csak azert is mert megismerkedtem Juan-nal, egy spanyol fotossal, aki hivatalosan biologus, es jelenleg a termeszetfotozasbol el. Fotozni sohasem tanult... csak csinalja... es nagyon jol... Azert jott Indoneziaba hogy lekapjon egy kis majmot a Tarsius monkeyt (remelem jol irom) ennek a makinak nagyobb a szeme mint a gyomra (anatomiai ertelemben) viszont a szemeit nem tudja mozgatni, a fejet viszont annal inkabb, majdnem 360 fokban. Lattam rola videot... vicces egy allat ahogy lassak korbebameszkodik... Eleg kellemes munkahely... egyszer dzsungelben, egyszer vizalatt. Elhataroztam hogy bejelentkezem ugynoksegekhez es elkeztem en is piacra dobni a fotoim. A 3D fenykepezessel viszont en fertoztem meg par embert, az osszeragasztott 2 Canon Ixus 80IS idealisnak bizonyul...

Bunaken szigeten felbukkant Csanad baratom, akivel egy evvel ezelott Borneon futottam ossze az orangutanoknal. Az erdekes az volt, hogy nem beszletunk meg talalkozot!!! Es megis... vannak veletlenek Csanad Malaku-ban jart (ahova nem vagyik vissza) de hihetetlen storyjai vannak...

Masnap reggel 7-re bereltem egy hajot Manado fele, onnan ki a repterre Alex lepattant mikrobuszaval, majd repulovel cel Kuala Lumpur, ahol most ezt a reszt irom. Meg is erkeztunk a jelenbe, ugy tunik ereszkedik gepunk, most be kell fejeznem, epp bemondtak hogy laptop kikapcs... ha leszallunk el kell dontenem merre tovabb, be Kuala Lumpurba, esetleg Melakaba, vagy Singapore-ba, meg nem tom... a stewardessek nagyon erosen mosolyognak..., tenlyeg abba kell hagynom az irast...

Udv Malaysiabol

A Togean szigeteket tehat nem adtuk fel... A hajo reggel fel 11kor indult, kessessel termeszetesen. Talan 5-6 orat lehettunk a tengeren, teljesen nyugodt volt a viz, de a hatalmas barka meg akar viharban is megallja a helyet (ellentetben azzal a kis csonakkal amivel ket nappal korabban nekiindultunk...

Mindenki az arnyekba huzodott, kiveve az 5 Bulé (vagyis idegen), tehat mi harman a spanyol parral, es 2 cseh sraccal kiegeszulve. Kentem magamra az 50 faktoros naptejet, (ami minden ruhamat mocskos barnas rozsaszinre festett...), igy asszem en feheren megyek majd haza, a poloim nem... (a jelenbol: most eltunt az aram.... most visszajott...) Wakai kikotojeben atszalltunk egy kis motoros csonakba, ami a Kadidiri Paradise resortba vitt...

2009-02-14 Kadidiri Paradise, Togean Islands, Sulawesi, Indonesia

Na persze ami az utazasaimban csodalatos az az hogy ma reggel nem tudom hol ebredek holnap. Az kis hajo erkezese elott 6 perccel dontottem el hogy tovabbindulok. Wakai-ban szalltunk at, ahol meg masfel orat legalabb varakoztunk a kompra, kozben egyszer jol el is aztatott a tropusi futozapor. Hihetetlen fenyek voltak elotte, aztan rendesen megeredt az eso… A komp oriasi, elvileg autokat es buszokat szallit, gyakorlatilag kukoricat, de rengeteget, a hatalmas zsakrakas, aminek tetejen is sokan utaztak. A jomodu turistaknak a szemelyzet kiadta a kabinjait, egy 4 szemelyest mi is beretlunk 5-en (az egyik szloven es holland megosztottak egy agyat, ami amugy is nagyon kicsike volt) Az amerikai hazaspar a kapitany “luxus”kabinjaban aludt. Ennek folyosojarol nyilt a tetoterasz, kellemes meleg levego ejszaka szitalo esovel. Milyen szep lehet teliholdban tiszta idoben, vagy csak csillagos eg alatt... ott tolteni az ejszakat...  A hajo a deli feltekerol indult es az eszakin kotott ki reggel... es hogy megunnepeljuk elso tengeri egyenlito atlepest, fantaziank beindult, sok otlet felmerult... igen, nagyon sok erdekes otlet... sör (Bintang) es egyaltalan semmi alkohol nem volt a hajon, a kapitany muszlim, igy meg alkohol szallitasa sem volt engedelyezett (persze mi vihettunk volna csak elfelejtettuk) A gps-sel kiszamoltuk nagyjabol mennyi idonk van, majd a szlovenekkel irtunk egy szoveget Beethoven Aranyodajara (vagyis az EU himnusz dallamara), amit az atlepes utan elenekeltunk a tetoteraszon (felvettuk videora ahogy a szelessegi kordinatak S-bol N-re re valtanak. Teljesen Ujev hangulatunk lett... A szoveg itt olvashato:

Anthem for Europeans and other Bulé (foreigner) crossing the Equator

On the boat from Kadidiri

sailing to Gorantalo,

Lack of Bintang durian smell

helps us writing our song.

From the South up to the North

crossing the zero latitude

Oh Equator, oh Equator

here you come and here you go.

Altogether on the roof top

crossing first time on the sea.

Come and join us celebrating

losing our virginity.

From the South up to the North

crossing the zero latitude

Oh Equator, oh Equator

here we come and here we go.

Ezutan kellemesen elfaradva, ejfel kozeledtevel mindenki ugy aludt mint a baby, a durian budos gyumolcs szaga atjarta az egesz utasteret, mindenhol aludt ember, zsakokon, szeken elfekve, foldon, kiveve talan az imaszobat. Most a jelenben is ejfel van, holnap reggel merules, ami elott illene az embernek kialudnia magat. Folytatom holnap este, mert meg nagyon sok minden irnivalom van… Life is good! Mindenhol jo de legjobb uton!!!

Joejt, cs

2009.02.13 (visszaemlekezven par nappal kesobbrol)

A kora hajnal hatalmas viharral indult, a villam a tengerparti bulgallowmtol nem messze csaphatott be, a feny es a fulsuketito csattanas egyszerre ebresztett, majd hirtelen minden elsotetedett, ahogy  aramszunet lett a korzetben. Egy kicsit megijedtem… Nem sokkal utana kineztem a teraszra, ahol spanyol szomszedaim mar kinn ultek elvezve az egi koncertet… (a jelenbol (Bunaken sziget, 2009.02.17): most ejjel 11 van, az osszes kutya egyszerre vonyit, nem tudom mi lehet az oka, de egeszen kiserteties… par perc utan ujra csond lett, csak a tenger csobogasat es a tucskoket hallani… igen, most felerosodott a szel, asszem vihar kozeleg, mintha mar valami esne is… remelem nem lesz tsunami, az meg hianyzik a palettarol… egyebkent a hatalmas vihart amibe kis hajonk korabban belekeveredett, is utolag azzal magyaraztak, hogy a par 100 km-re levo Sangir szigeteki 7.1-es foldrenges (egy vizalatti vulkankitoresnek koszonhetoen) felborzolta a tengert extrem nagy hullamokat keltve… en nem igazan hiszem el ezt a teoriat… Huh most itt valami durva vihar kozeleg!!! A kutyak is ugatnak… Remelem a holnapi buvarkodast nem mossa el. Ez a sziget az ahol az ember hatalmas tonhalakkal, capakkal es rajakkal uszik egyutt, mikozben a fal menti korallok es szivacsok amulatba ejtok. Ma erkezes utan kinn voltam snorklingozni, eleg sokat kellett begyalogoni a labszarkozepig ero vizben, apaly leven, de a korallsziget szelen sok szines hal, es hatalmas korallok, minden szinben es meretben… huh, most nagyon esik az esoo… nagyon nagyon nagyon!!!! Olyan a furdoszobam, hogy nyitott az eg fele, az elobb mikor zuhanyoztam meg a csillagos eg alatt alltam, most meg sem kene nyitnom a vizet. Az ember azt hiszi hogy ugy esik mar az eso, hogy jobban nem tud, de tud, es meg jobban is. Az aramellatas jelenleg szakadozik, ami amugy este 6 es reggel 6 kozott van csak, a kis szigetnek gazdalkodnia kell eroforrasaival. Edesviz hol van hol nincs. “Daniel’s homestay” resorton lakom, talan a legjobb a szigeten. (kb 13 Euro ejszakankent, es ez tartalmazza a haromszori etkezest is, most valami hatalmas hal volt vacsorara.)

Folytatva tehat a korabbi tortenetet:

Neha pihenonapra is szukseg van, ez a pentek 13. Ampanaban telt, talan jo volt arra hogy az emberben kicsit leulepedjenek az elmenyek. Na persze ez a nap sem telt esemenytelenul, bereltunk motort hogy felfedezzuk a gyonyoru homokos partot a varostol keletre… mindenki magyarazta merre van, de 2 idegenvezeto spanyol tarsaimmal megis hiaba kerestuk… Az egesz ut folyaman az a meglatasom, hogy keves a turista, es aki van is, leginkabb az idegenforgalomban dolgozik. Talan ok erzik legkevesbe a vilagvalsagot? Vagy epp emiatt ok ernek ra tobb honapot egyben vegigutazni?

A kedvenc ettermunk, ahova aztan a spanyolokkal visszamentunk meg ketszer (es kifizettem nekik az sms-ben kert 15000 Ruppó tartozasom), szoval itt mar torzsvasarloknak tekintettek minket, osszehaverkodtunk a tulajdonos csaladdal, a kaja adagok egyre nagyobbak lettek, sot tobbszor egyegy gratis menu is megjelent az asztalon. A vegen elkertem a cimuket, es telefont, majd irok a Lonely Planet utikonyvnek, hogy vegyek bele az ajanlott ettermek koze. Ebben a varosban mindenki “Hello Mister”-ez ha meglat (kulonosen a gyerekek), amire persze en is Hello Miszterrel valaszolok. Mindenki fotot is akar magarol, meg termeszetesen ugy is hogy a magas feherember is a kepen szerepeljen. Az osszes helyi telefonjan van fenykepezo, es meglepodve tapasztaljak hogy az en kis hateves Simensem nem tud MMS-t kuldeni... Este a naplementeben furodtunk egyet a tengerben, elvezve a hatalmas hullamokat. Osszeszedtem par kivetett koralldarabot es capafogakat… Elkepeszto mennyi minden fellelheto a kovek kozt.

Az ejszaka abban a remenyben telt hogy masnap reggel vegre normalis hajora szallunk a Togean szigetek fele…

Vajon igy lett e?… kiderul a kovetkezo reszbol...

FULL STORY - Sikertelen Kiserlet... sikeres visszateres

Mar ugyan a multkor emlitettem a hullamzo hajokazast... viszont csak diohejban... megbeszeltuk ugyanis a spanyolokkal hogy feleslegesen nem izgatjuk szuleinket ilyesmivel... tehat utolag a full story:

... Valamikor most kellene megerkeznem a Togean szigetekre... A "menetrend szerinti hajo" -  ha egyaltalan letezik ilyen Indoneziaban - ma nem jart, ezert valami magan aruszallito kis barkaba szerveztek be engem es ket spanyol utitarsamat, akikkel mar par napja egyutt kalanduzunk Celebesz szigeten. Az ut Ampanabol altalaban 5 ora Wakai kikotojbe. Mar beszallni is rossz erzes volt, hatalmas viharfelhok, hanykodo tenger, hagyobb hullamok mint maga a hajo. A ket-harom tagu szemelyzet, fiatal sracok mintha nem is zavarna oket az idojaras... A hullamok egyre fokozodtak... nem sokkal a part elhagyasa utan, mar megfogalmazodott bennunk egy esetleges vesz terv, megkezdtem vizhatlan zacskokba zarni az adathordozokat, fenykepezoket mikozben egyre vadabbul dobalt a viz. A csomagok ide-oda csuszkaltak, a legdurvabb talan az volt, amikor egy uzemanyaggal teli hordo kiborult, szegeny spanyolokat telibe kapva. A hajo orra neha elmerult, egyik masik hullam rendesen nyakon locsolt... Csak tavolodtunk a parttol mintha minden redben lenne... Ugy latszik a legenysegnek nincs veszely erzete... nekunk viszont van... Tobbszor egymasra neztunk a spanyolokkal, (akik hivatasos idegenvezetok, es ok sem eloszor vannak uton...) ok szegenyek rendesen buzlottek a gazolajtol, en csak csurom sos vizesen, taskaim szinten... Egyszer csak "GO BACK NOW!" kialtottuk egyutt a "kapitany"nak, aki ugyan nem igen ertett angolul, de asszem egyszeru agya csak egy ilyen parancsra vart... Negyed ora mulva nagy nehezen elertuk a nagy kikotot, par perccel kesobb a velunk egy idoben indulo nagyobb barkak is visszatertek (nyugtazva hogy nem csak mi vagyunk a luuzer gyava tursitak...), kis ido mulva a parton szel egeszen viharossa valt... meg hatalmasabb hullamok csapkodtak. Ha tovabb megyunk gyakorlatilag semmi eselyunk... a hivatalos kikotoben a parti orseg mint megtudtuk nem adott ki hajozasi engedelyt, a mi kis csonakunk valoszinuleg kis csuszopenzzel kapta meg a pecsetet… Errefele egyebkent nem ritka hogy elsulyed nehany hajo, a mult honapban peldaul egy halaszhajo, legenysegenek egyetlen tuleloje egy 11 eves kis srac 6 napig volt a nyilt vizen mig kimentettek…

Jo erzes most ujbol biztos talajon, es egeszen fontolora vesszuk az ujabb probalkozast... de ha megprobaljuk, akkor is csak valami hajoval, a nagy kikotobol hivatalos engedellyel!!!

Mindjart megy a kovetkezo email,

Udv,

-cs

... Valamikor most kellene megerkeznem a Togean szigetekre... A "menetrend szerinti hajo" -  ha egyaltalan letezik ilyen Indoneziaban - ma nem jart, ezert valami kis magan aruszallito kis barkaba szerveztek be engem es ket spanyol utitarsamat, akikkel mar par napja egyutt kalanduzunk Celebesz szigeten. (Az ut Ampanabol altalaban 5 ora Wakai kikotojbe.) Mar beszallni is rossz erzes volt, hatalmas viharfelhok, hanykodo tenger, hagyobb hullamok mint maga a hajo. Elindultunk, de tekintettel a remenytelen idojarasra, 20 perc utan visszafordult a kis barka a kikotobe… azert emlekezetes marad…

Jo erzes most ujbol biztos talajon, es egeszen fontolora vesszuk az ujabb probalkozast... de ha megprobaljuk, akkor is csak valami normalis meretu hajoval…

Tudok a ma reggeli fodrengesrol Celebestol nem messze, minket nem erintett.

Lehet hogy lemondok a Togean szigetek gyonyoru beacheirol, es tenger alatti vilagarol... nagyon sajnalnam. A szigetek talan azert is egyedulalloak, mert alig megkozelithetok... mint a fenti pelda mutatja. Tegnap berelt taxival utaztunk 15 orat (400 km szerpentin), olyan utakon, amelynek nem egy szakaszat elmosta a viz, vagy a foldcsuszamlasok vittek el… Lattunk egy azelott nem sokkal felborult teherautot, szemelyzete szedegette a folderol a rakomanyt…

Jelenleg a kikoto melletti kis bungallow egyikeben lakom, ahol nem volt viz az elobb... Pedig kolcsonkertem egy lavort, vettem kotelet es csipeszt bizva abban hogy kimosom az osszes ruham...

Az emberek itt kedvesek folyamatosan “hello Mister” es csak ma 5 csaj elkerte a telefonszamom - kar hogy csak 9 napig el meg ez az indonez mobil… Jelenleg a kozbiztonsag is oke, sok a rendor... par eve voltak bizonyos gondok a keresztenyek es muzulmanok kozott, most nyugalom van e teren... turistak persze sosem celpont Sulawesin, rank megeri vigyazni... Az viszont erdekes volt a halpiacon ma reggel amikor ramkerdeztek hogy amerkikai vagy izraeli vagyok e… "Amerika and Israel are fighting against Indonesia" mondogattak egeszen szigoru es ijeszto tekintettel... Velem viszont jot szorakoztak, mindegyiket lefotoztam a legnagyobb halacskajaval:)

Ja igen most viszont tenyleg rohognom kell... az ettermes csaj (aki szinten felirta a szamom) ebben a pillanatban kuldott egy SMS-t hogy elnezte es nem 22500 rupiat hanem 37500-et kellett volna fizetnem... majd visszamegyek...

Tana Torajabol erkeztunk tegnap, arrol a videkrol, ami a jelenlegitol elteroen nem muszlim hanem tobbsegeben kereszteny, eleg eros animista beutessel. A temetkezesi ceremoniajuknak fontos resze az allat aldozat, pontosabban a bivaj (j,ly?) felaldozasa, szegeny allattot felvezetik es a korben ulok szeme lattara elvagjak a torkat, az allatbol spriccel a ver... vegigneztunk harmat... hat eleg durva latvany… de legalabb ok mar nem kanibalok – akik nem is olyan regen meg nagy szamban fordultak elo Indoneziaban… Az allat kivereztetese utan szakszruen lenyuzzak a boret es feldaraboljak, es elosztjak a husat, egy reszet azonnal megsutik. Az bivaj lelke a halott lelkevel egyutt szall fel a mennybe, persze csak ha a kaszt szerinti megfelelo szamu bivajt meszaroljak le, kulonben reinkarnacio... (es ok is keresztenyek… protestans vagy katolikus:) Nemreg egy modosabb csalad 70 bivajt aldozott fel halottjaert... mekkora verfurdo… Ugyhogy vigyazat, torajai lanyhoz menni felesegul nem olcso!!! az egyik ezzel kezdte hosszas beszelgetesunket, ismertetven a jatekszabalyokat... Tegnapelott osszefutottam egy Nemetorszagban elo “Torajinnel” is, aki egy eszak nemethez ment ferjhez. A csaj tovabbra is teljesen benne van ebben a kulturaban es probalta nekem magyarazni (nemetul, amit meg nem felejtettem el:) hogy nekik ez mennyire fontos, es nem lehetetlen hogy a szulok temetesere majd egy tobb tizezer euros biavajcsordaba kell majd a ferjnek invesztalnia...  De hat semmi sincs ingyen... az indonez lanykak nagyon szepek, ezt meg kell viszont hagyni...

Itt tehat minden a legnagyobb rendben van. A delelotti setahajo egy feledhetetlen elmeny volt ugyan, de legalabb nem unalmas a kirandulas... (tudom hogy nem eshet bajom barhova utazom is, ami megnyugtato erzes valahol…) es legalabb most volt kis idom irni, a korabbi napok a laptopon vannak, majd azt is bemasolom egy mailbe... Kepeket feltoltogetni eselyem sincs, itt valami muholdas vacak net van, csiga lassu...

5 oraval kesobb:

Nem is sikerult elkuldenem a levelet, mert epp megszakadt az internet… Ma meg visszamegyek hatha mar helyere kerult a muhold... A varosbol egy ponilo hajtotta helyi taxival docogtem szallasunkra, a Marine Cottagesba, kimostam a ruhaim, itt szaaradnak korulottem a szelben. A nap mar egy masfel oraja lement, spanyol szomszedaimmal atbeszeltuk a mai nap elmenyeit, mikozben hatalmas hullamok nagy robajjal mosogajak a kavicsokat bungalowink terasza elott… Hogy mit hoz a holnap egyelore senki sem tudja, most viszont elindulunk a varosba, hogy kedvenc ettermunkben megvacsorazzunk.

Ampana, BBC News, Csanad Varallyay

3 oraval kesobb: Vacsora utan talaltunk egy Internet cafet, ahol jelenleg ugy tunik mukodik a net… ami nagy dolog!!! Hajonk valoszinu holnap sem lesz, szombaton viszont lenne ha maradnank itt Ampananban meg egy napot, es persze az ido sem tul zord…

2009-02-08 vasarnap valahol Massakartol Eszakra a buszrol, Celebesz, Indonesia.

… Talan 3 nappal ezelott irtam utoljara, a Denpassar (Bali) fele tarto buszrol… Hat igen, az nem volt valami sebes, (hasonloan ahhoz amin most ulok). Erkezesunk utan egy idosebb holland turistaval megosztottunk egy taxit, az erdekes csak az volt hogy o nem Ubudba tartott, hanem Kutaba, ami ket varos pont ellenkezo iranyban van egymassal... Nem baj, gondoltuk magunkban, jo lesz nekunk Kuta is... NE MENJETEK KUTABA!!! Egy tomegturizmussal mefertozott varos, eroszakos arusok, taxisoforok, akik napgyugta utan egyeb szolgaltatasokat is eloszeretettl kozvetitenek, alig lehet oket lerazni... legutobb azt mondtuk az egyikenk hogy zsirafot szeretnenk, es amikor a srac ertetlenul rank nezett kirohogtuk... nem szep dolog, de ennyi edzes rajuk fer.. haha... no persze ez sok nagyvarosban hasonlo, peldaul korabban egyik Yogyakartai szallaunk (Hotel Afrika Azsia) a piroslampas negyed mellett volt, ami abbol deult ki hogy leszolitott egy noci, hogy „do you want a massage in my room?“ Kuta olyan lehet mint Pattaya vagy Phuket Thaifoldon… Don’t go there!!! Kutai hotelunk amugy szep volt es tiszta, egy szegeny csotanyt kellett csak artalmatlanitanunk ami a parnam alol szaladt ki az utolso este, dehat ez nem ritka a tropusokon. A turistaovezeten kivul a helyi emberek nagyon kedvesek es termeszetesek, motorral kicsit korbeneztunk, a csucsforgalomban elmeny vezetni… fokent hogy a bal oldalt. Ugy tunik hogy pirosnal engedelyezett a bal kanyar ha nincs kulon tiltva, vagy egyszeruen csak lazan kezelik a szabalyokat… A repteren vettunk jegyet Dinnek Szingapurba… az is eleg vicces, olyan mint egy buszpalyaudvar, siman, kis ablakoknal vesz az ember repjegyet es repul… akar azonnal is…

Az ejszakam nem volt teljesen felhotlen, bekaptam valami bacit, ami miatt rendszeresen felkeltem, reggel hoemenlkedesem is volt, es eleg rendesen kiutott, nem sok kedvem volt tovabbmenni…. Megis Dinivel egyutt kitaxiztunk a repterre, elbucsuztunk, o Singapore, majd Europa fele repult, en pedig meg utolso erombol valtottam egy jegyet Celebesz szigetre, az aznap esti gepre, majd beultem a VIP Loungeba es megkezdtem az antibiotikus terapiat (Ciprobay) kis hasfogoval kiegeszitve, valamint emellett toltottem magamba a vizzel higitott kolat (1:1 aranyban) ez a kombinacio egy napon belul teljesen helyre hozott… (na presze meg szedem tovabb a Ciprobayt az eloirt legalabb 3 napig, ez itt a reklam helye). A Lionair ezennel szerencsere egy normalis geppel allt elo, egy uj  737es Boinggel igaz, itt is benn volt az imadsagos olvasnivalo az uleszsebben… Megerkezesunk utan a repulon utazo celebesi 11edikes osztaly (akik varosaba utazom most) vett korul es annyira edesek voltak, szepen beszelik az angolt, nehanyan probalgattak nemet tudasukat is. Negyen rogton megadtak az emailcimuket (mar irtam is nekik).  Nagyon szep az arcuk, elettel teli gyerekek… (no persze rogton kerdezgettek hogy van e mar felesegem…. Megtanultam hogy mondjak hogy mar van, adott esetben lehet hogy erdemesebb ezt valaszolnom….)

Udv, megy a kovetkezo level is rogton...

Inkabb megis folytatom... ezen a buszon remenytelen az alvas, es az sem baj ha valaki szemmel tartja a csomagokat az elottunk levo ulesen...

...A Toba to (Szumatra) es Yogyakarta (Java) kozti par naprol nem irtam, es reszleteiben asszem nem is fogok, meghatarozo elmenyekrol viszont inkabb… Toba to – Medan  utszakasz visszafele is kitett magaert. A kifizetett “shared taxi” ugy alakult, hogy 3 kulonbozo jarmuben utaztunk, 4 kulonbozo soforrel… ennek koszonhetoen jocskan belenyult az ejszakaba mig megerkeztunk utkozben lefoglalt szallasunkra, egy gueshouseba, egy teljesen elvarazsolt regi villaba, sem a neve, sem hogy hotel nem szerepelt rajta, kapuja lanccal bezarva, az utikonyvben megis szerepelt. A picike mosolygos hazineni semmit nem beszel angolul a nappaliban felismerheto fiatalkori kepei a falon, o valoszinuleg meg a Holland gyarmati idok ota itt el. A furdoben mosdo leszerelve, mindenhol erotlen hideg neonfeny… A haz elott a jardanak nehany betonlapja hianyzik, alatta tatong a hatalmas eso elvezeto csatorna…

Masnap reggel ki a repterre, Medanbol Jakartaba (ahonnan irtam egyszer), onnan 2 ora varakozas utan Jogyakartaba. A jegyet a Lionair tarsasag igazolta vissza, de a gepek a Wings airhez tartoztak. Egy kb 25 eves lepattant Boingbe szalltunk be, a farka alatti ajton… A gepbe vetett bizalmunkat mar csak az tetezte, hogy a kis ulestamla zsebben 5 fele felekezet imadsagai voltak megtalalhatok ket nyelven… huh, Dinivel egymasra neztunk, nehanyat vegigolvastunk, majd megnyugvast jelentett amikor az oreg vasmadar egy sikeres landolas utan leallitotta hajtomuveit Yogjakarta, Java kulturalis kozpontjanak repteren. (vissza a jelenbe: Dini probal aludni a mellettem levo ulesen, neha lebuko fejjel, a busz kanyarog ossze vissza, most mar valami hagorol lefele… de megyunk vagy 20szal, epp villamlott egy hatalmasat) Folytatas: Yogyakartaban a Metro guesthouse adott otthont egy ejszakara, pont az uszomedence elott kaptunk egy szobat, aminek kicsit lefaragtunk az arabol, (low season leven). Nezzunk hat szet… bekeveredtunk a varosba, az elejen Bicak-kal (kb bicsaknak ejtendo), bicajos riksa, itt Indoban minden sarkon all beloluk husz, es folyamatosan mondjak, oke oke Mister… Ez a lassu taxi, a helyiek is ezt veszik leginkabb igenybe akinek nincs motorja. By the way, motorosokat fotozgattunk, panning technikaval, ami az jelenti hogy allo helyzetben kovetjuk a nezokeben a mozgo jarmuvet, a kep viszonylag hosszu zaridovel (1/20s) keszul, es ha ugyesek vagyunk, a mozgo jarmu eles lesz, a hatter pedig bemozdul, sajatos dinamikat kolcsonozve a fotonak… sikerult egy negyesrol egesz jo fotot loni, negyes az, amikor 4en ulnek egy motoron (2 szulo, 2 gyerekkel)… Tehat a belvarosban talaltunk egy vidamparkot… huh… ilyeneket Europaban nem latni… peldaul 2 motoros egy kb 8-10 m atmeroju hordo fuggoleges falan motorozik korbe korbe, elengedett kezzel, egyiknek kigyo a nyakaban. Ez folulrol megtekintheto… hatalmas hangzavar es fustfelho… Oriaskerek, korhinta, mind valami elkepeszto benzinmotor hajtotta gepezettel, a hutoviz egy hatalmas edenybe kivezetve, ott gozolog, Mellette egy figura szabalyozza a sebesseget ekszijak tologatasaval… A jatekok ulokejet megette a rozsda, alig tartja oket valami… de mindenki boldog es elvezi az egeszet… mintha 50 evet visszaugranank az idoben… Fantasztikus elmeny volt latni… A kisgyerekeknek kovetkezot talaltak ki, nemtom van e otthon hasonlo: Egy 2m atmeroju vizen uszo labdaba zipzarral bezartak egy vagy 2 kislanyt kisfiut, majd feszesre fujtak az atlatszo falu gombot, es a gyerek ott tekert benne mint mokus a kerekben… nemelyik par masodperc utan klausztrofobiat kapott es orditva utogette a golyot belulrol, amig ki nem eresztettek… meg nezni is rossz volt…

Kovetkezo elmeny a Homestay Budieknal a Borabudur templom mellett. Egy fiatal farmer (fokent foldimogyorot termeszto) hazasparnal aludtunk Dini csak ennyit mondott: Nomad… es az volt… hideg kutviz, a 12 meter mely kut meg csak le sincs fedve… combmagassagig er a karimaja… zuhany helyett fules edeny amivel a felnyomott vizet az ember magara locsolhatja. Ugyanebben a helysegben a foldon elnyutt fogkefek, stb… A hazaspar viszont nagyon kedves… osszessegeben nagy elmeny volt. Budi bemutatta a kornyzo erdokben elo osszes novenyt… mindegyik jo valamire… lattuk hogy terem a gyomber, vagy a foldimogyi, melyik az a tikfa, elvitt hegyi falvakba, szedtunk es ettunk rambutant, a szörös gyumolcsot. Termeszetesen meglatogattuk a hatalmas buddhista Borabudur templomot harang alaku kepzodmenyivel, amirol eleg sok 3D kepet lottem, remelem jok lesznek.

A fotok feltoltogetesevel egyelore normalis internet hijan eleg rosszul allok, de ahogy talalok valami jobbat folytatom az upload-ot, es Balin ehhez nagy remenyt fuzok.

Remelem hamarosan megerkezunk Denpassarba, ott Dininek keresunk valami repjegyet holnaputanra Singapore-ba, en egyedul folytatom, valoszinuleg Sulawesi, magyarul Celebes szigeten.

Udv Balirol, 

-cs

2009-02-03 kedd, valahol Surabaya elott a vonaton

…Probalom kihasznalni az idot, meg van 30% akkum es 30 perc ha nem kesik az Argo Willis Eksekutiv Train. Ez a vonat sem valami gyros, viszont ezt is kenyelmesre terveztek, es ebedet is szolgaltak fel, ami benne volt a jegyarban… ez gyakori itt Azsiaban. Gyonyoru rizsfoldeken utazunk keresztul hatterben hatalmas hegyekkel (koztuk nehany meg aktiv vulkannal) aminek a teteje a felhokbe nyulik. Mar sotetedik, a mozdony folyamatosan dudal. Ezen a vonaton is ugy tunik mi vagyunk az egyetlen “nyugati” turistak, ami persze azert is lehet, mert az utazasi irodak olcso es relative gyors package trip-eket ajanlanak a Bromo megtekintesehez. Mi megis a vonat mellett dontottunk… Ki akar mikrobusszal 10 orat utazni kenyelmetlenul? Az ejszaka megerkezo vonatnak kulonben is megvan egy sajatos hangulata, kulonos keppen itt Azsiaban...

2009-01-30…A tortenet a Toba tonal maradt abba, ami egyik legszebb videke Sumatranak. A viz teljesen fürodheto, es 900m magassagban a levego is inkabb a mersekelt ovre emlekeztet minhogy tropusi fulledt melegre. A tavirozsak lenyuguzoek, delelott nyitva vannak, delutan lassacskan zarodnak a viragok. Az idojaras is hasonlo, eso estefele varhato, mig a szep ido inkabb delelott. Az itt elo nep, a batak, keresztenyek, templom minden kisebb telepulesen, sot azok kozott is. Baratsagosak, es zeneileg is kepzettek, tudnak szolmizalni, mi is a Kodaly modszerrel tanitottuk meg az egyik fafarago lanyat a “Lattal e mar valaha…” nepdalra, ezt mar egy korabbi mailben irtam….

Huh, most gyorsan valami szallast kell talalnom az utikonyvben, aztan hamar megerkezunk…

…A vasutallomason a turista informacional egy segitokesz taxisofor akart minket kedvesen felrevezetni, de sikertelenul… Az utikonyvben leirtak szerint nem fogadtuk el az ajanlatat, ami leginkabb azzal jarhatott volna, hogy megrekedunk valami nevenincs utazasi irodanal ejfel korul, ami horribilis osszegekert tovabbvisz… ehhelyett talaltunk szallast a 2,6 millios Surabayaban, ejjel fotoztam par csotanyt es patkanyt, majd ugyanabban az utcaban egy kis standon frissen grillezett hal volt a vacsoram (aminek utolso falatkait minden bizonnyal az elobb emlitett kis barataink fejeztek be…)

Surabayaban nem igen akad latnivalo, a reggeli taxisofor megis szepen korbefurikazott minket a varoson… a vegen mar gps-be beallitottam a vasutallomast es raszoltam ha rossz fele kanyarodik… vegul elertuk a vonatot, de ezennel csak business class-ra… A business class megfelel egy MAV gyorsvonat masodosztalyu kocsijanak, nincs legkondi, csak ventillatorok forognak a plafonon… nem csak meleg volt, hanem pont a fejunk folott szallitottak 4 duriant, Azsia legbudosebb gyumolcset, ami ki van tiltva a repterekrol, repulogepekrol, sot a szingapuri tomegkozlekedes is durian mentes… No, persze a hangulatunk teljesen jo, es kivancsian vartuk mit rejt a Bromo vulkan kratere… erdemes megguglizni, siman kepekre rakeresni “Bromo” cimszoval, mert csodalatos, egy meg aktiv tuzhanyo… Ahogy a vasutallomasrol a kisbusz kozelitette a 2400m-es magassagot, az ido egyre zordabba valt, ami vegulis elvarhato ilyenkor az esos evszakban… A kisbuszban 24-en ultunk, majd felszallt egy iskolas csoport, legtobbjul a teton kapott helyet!!!... A vulkan kratere korul delutan kirandultunk egyet, szinte teljesen borig aztunk… a szallason viszont forro zolsegleves hamar felmelegitett. Szobank tobb helyen beazott igy meg gyorsan ejszaka atkoltoztunk egy masikba… Kovetkezo hajnalban (ez mar ma van) fel negykor nem esett, sot neha egy egy csillag is elotunk a gyorsan halado felhok kozul, igy megis ugy dontottunk hogy megjatsszuk a napfelkeltet a vulkanrol… Persze a ruhaim csurom vizesek voltak, igy egy rovidnadragot meghosszabitottam egy szetszabdalt aluminium boritasu polifommal, amit szigeteloszalaggal hoztunk ossze… eleg idetlenul nezett ki, errol is vannak fotok… viszont nem faztam… egy ora sotetben valo botorkast kovetoen a kenes gazok egyre inkabb simodattak arcunkat… az elejen csak szerintem kapor szaga volt, aztan zaptojas, neha kohogesig, meg persze a szemunket is csipte… Dini ezust jeggyuruje is besargult… a fogadott vezetonk mondta hogy “no problem” igy mi sem aggodtunk… Hatalmas kod (fusttel keveredve) fogadott minket a teton, nemhogy  napfelkelte nem volt, de meg a kraterbe sem lehetett lelatni… kozben masok is megerkeztek, meg vagy 6 remenyekkel teli turista, de a kellemes kigozolgesek miatt nem idoztek sokat, kiveve egy sracot, akivel elbeszelgettunk, megmutattam neki polifoam szkaffanderemet, sot mar azt is megbeszeltuk, ki merre jart az elmult napokban, amikor kiderult hogy o is magyar… nemsokara visszaindultunk immaron egyutt a hazai csapat, lemasztunk, es egy hindu templomnal elidozve tisztulni kezdett az eg… ok, menjunk vissza megegyszer a krater fole… visszamentunk, es legalabb nehany masodpercre kivillant a melyben tatongo lyuk massziv fustfelhot fujva ki magabol… tehat megerte… lefele menet tovabb kattingattuk a gepeket, a kietlen vulkani taj meg felhoben is fotogen…

… gyors pakolas, egy forro zuhany es reggeli utan a minibusz visszavitt Probolinggo-ba, ahol a hivatalos vasuti jegyarus vert at egy picit… de ez is a hely jellegzetessege… vicces… A vonaton sokan cigiznek menet kozben, siman az ulesen ulve… a hamut es a csikket csak a foldere dobaljak… Egyeb szemet repul ki az ablakon… igy peldaul megerkezes elott a vasuti alkalmazott az ures vizesflakonokat csak kihajitja a mozgo vonatbol… A taj ezen a szakaszon is elmondhatatlanul szep; Az elsuhano elenk zold, teraszos rizstablak, bemutava a legfobb gabona termesztesenek minden fazisat… banan, kokusz es papaya, hatterben hatalmas, felhobe bujt csucsokkal… 5 ora csattogas utan a vonat befutott Bunyawangi kompkikotojebe, es valoszinuleg a turan utoljara ultem vonaton, legkozelebb talan Kuala Lumpurbol Singapur fele februar vegen, vagy majd csak Munchenbol Wurzburgba… (no de az meg eleg messze van… furcsa is belegondolni…). A komput talan egy 40 percig tarthatott, a lemeno nap nehany sugara meg elotunt a megszokott delutani esofelhok kozul, es megerkeztunk Balira… Jelenleg egy buszon ulunk Dempassar varos fele, ahonnan meg ma Ubudba utaznank… A gps szerint ha jelenlegi sebessegunkkel haladunk tovabb, aligha erkezunk meg emberi idoben… (de legalabb van idom irni menet kozben, ami lehet hogy kicsit ilyenkor tul reszletes, de en szeretem visszaolvasni…:)

Most viszont kicsit probalok aludni, bar nagyon kanyarog az ut...

Meg akkor is ha nem mindig a legkomfortosabb... de Indonezia egy utazni valo orszag!!!

-cs

2009-02-03 kedd, Yogyakarta

...Hotel Aisa-Afrika, ahol most vagyunk, es terveink szerint egy koradelutani vonattal megindulunk a nagy vulkanok fele... csak azert vonattal mert azt meg nem probaltuk...

...az esemenyeket megint ket szalon irnam, ugyanis a korabbiaktol elteroen most nem toltok orakat internet cafekban, aminek az is oka hogy itt viszonylag keves van... Itt Java-n WiFi szinten nem gyakori a guesthousokban, elteroen peldaul Kuala Lumpurtol, ahol szinte nincs olyan negyzetmeter ahol ne jonne be valami kosza szignal...

6 nappal ezelott: 2009-01-27 kedd, Kuala Lumpur (KL)

... a keleti kenyelem jellemezte a tavolsagi buszt Singapore-tol KL-ig: szeles ulesek, baloldalt egy sor, jobb oldalt dupla (mint a BKV buszokon – same same but different), lehajtato hattamla, felhajthato labtarto. A hataron megrontgeneztek a cuccainkat, ami kicsit szokatlan igy autos hataratkelohelyeken. Mint kiderult ragot Szingapurba nem is szabad bevinni (de mi masik iranyba utaztunk, igy ami Europabol nalunk maradt, senkit nem erdekelt). Az ut eleg hosszura nyult a forgalomnak koszonhetoen... en legkozelebb a repulot valasztanam, mar csak azert is, mert az autopalya palmaultetvenyen vezet at, ami az elso 5 perc utan a hatralevo 6 oraban mar kevesbe izgalmas...

... Hol vannak a turistak??? Volt az elso benyomasom miutan megerkeztunk KL kinai negyedebe... a korabbi evekhez kepest alig lat az ember kulfoldit!!!... szerencsere megis belebotlottunk egy Franciaorszagban elo nemet-ukran parba, akikkel egyutt ettunk a Sentral Market ettermeben. Mire kijottunk egeszen besotetedett, igy a varos ejszakai fenyeit fotozgattuk, eloszor fentrol a TV toronybol, ami elott valami egeszen vicces (inkabb giccses) karacsonyfas, renszarvasos, pingvines stb... dekoracio probalta a tel hangulatat kelteni a fulledt 30 fokban es szitalo esoben... Az ikertornyok tovabbra is lenyugozoek, belogtunk a parkjaba zaras utan, egeszen addig mig a tornyok kivilagitasat is lekapcsoltak es vegul a rendorok kuldtek ki, akik meglepoen jofejek voltak (kulonben meg most is ott lovoldoznenk a hosszuexpozicios fotokat...)

A hotelhez taxi vitt vissza, mert mar semmi tomegkozlekedes nem jart. Az utcajankat bokaig ero egyenletesen szetteritett szemet fedte, a kinai piacnak koszonhetoen. Amikor ejjel ketto korul megehezve kimentem a McDonnaldsba kajaert, az szemet mar kupacokban allt, amelyekbol macskak es patkanyok valogattak a meg eheto finomsagokat...

2009-01-28 szerda, KL-Mean, Indonesia.

... Az Airasia legitarsasag szuper!!! Az ut a malaj fovaros es Sumatra sziget Medan-ja kozott csak egy ora, a gep szinte csak felszall es leszall... A vizum magyaroknak helyben intezheto 25 dollarert, es minden gyorsan es olajozottan zajlik a repteren... A csomagra varva egy Yoda nevu repteri alkamazott jott oda hozzank keszsegesen, elvezetett egy ATM-hez, ahol nehany millio rupiat magunkhoz vettunk, sot meg arra is rabeszelt hogy valtsuk meg a par nap mulva Javara szolo repjegyeket egy utazasi irodaban... erdekes hogy a megbeszelt 2 millio rupia az alairando bankkartyas cedulan 2,9 millio rupiara valtozott, mert a srac „veletlenul“ rosszul utotte be a gepbe... persze nem irtuk ala... hahaha, rohogtunk mi is meg o is, mondtuk neki hogy nem sikerult atvernie, de azert meg baratok vagyunk... kis kope... vegul dollarban fizettunk. Yoda taxival tovabb vitt minket egy haverjahoz, aki egy kisbusszal vitt utasokat a Toba tohoz. Egy nagyon szakadt kisbusszal, ami vszinu sokkal oregebb lehetett mint a soforje... Csak a duda mukodott rajta, index nem, biztosagi ov persze hogy nem... elol ultunk… huh, hat igen, megegyszer nem szivesen vallalnam be. Amikor a rendor leintett, a srac meg sem allt csak kinyujott neki egy kisebb osszeget a mozgo jarmubol. A benzinkutnal jaro motornal tankolta meg a jarganyt (nehogy ne tudja ujbol beinditani…) Ut hol volt hol nem volt... Egy defektet is osszeszedtunk a negyoras ut vegen, amit gyorsan megszerelt, valoszinuleg jo rutinja volt benne... A Toba to talan meg nagyobb is mint a Balaton. Egy egykori hatalmas vulkani krater, a to 900m-re van tergerszint folott, es kozepeben egy akkora sziget mint Szingapur. A sziget egyik keleti felszigete Tuktuk, ahol laktunk egy indonez – nemet hazaspar guesthousaban. Mult evben Borneon megismert ausztral csaj, Anna vart minket itt, aki indonezul mar gimnazium ota jol beszel, emellett a muszlim kulturanak is nagy ismeroje. O ajanlotta ezt a helyet is… Nehany foto megtekintheto itt: http://flickr.com/photos/23489110@N03/collections/72157613152746527/

Most ennyit sikerult irnom, kozben (ma 2009-02-03) betevedtunk egy retkes (minden ragad) internet cafeba, ez itt a legnagyobb internetezos hely, es kokorszaki gepekkel van felszerelve… Most a kis laptopommal csatlakozom, nagyon lassu a net, de legalabb van!!! Az eso tovabbra is szemerkel, 24 fok lehet, a vonatunk egy oran belul indul Surabayaba, onnan Probolinngo fele vesszuk az iranyt holnap reggel, onnan fel a Bromo nevu vulkanra, hatha szerencsenk lesz es nem fog esni…

Sok udvozlettel Yogyabol,

-cs

Medan, szombat, 2009. Január 31.

A 5:45-os felkelest egy rovid hidegvizes zuhany majd reggeli kovettet, visszaidezve 2003-as laoszi korandulast, ahol egyik szallasomon sem volt meleg viz. A reggelihez a hazineni tukortojast sutott, es fozott „helyi” zamatu teat, amit Din megint nem ivott meg.. en is csak felig. A meg gyarmati idoben epult holland villat het elott nemsokkal hagytuk el, es bepasziroztuk magunkat egy motor oldalkocsijaba, ami robogott velunk ki a repterre... ahol most ezt irni kezdem...

Az elmult napok emlekezetbol:

... a legjobb lenne azonnal leirni az esemenyeket, mert annyi elmeny eri az embert egy ilyen turan hogy nem egyszeru mindent utolag visszaidezni...

Munchen vasarnap 2009-01-25

...kezdodott tehat Nemetorszagban... 3 ora vonatozast kovetoen reggel 10kor talalkozo Dinivel a Muncheni repter 2-es terminaljan, minden a nemet pontossagnak megfeleloen sikerult. egy kave/tea a repteren, posta, penz es egyeb elinteznivalok. A gepen hatul kaptunk helyet bal oldalt ablak mellett, mogottunk egy kinai csalad edes kisgyerekekkel, akik meglepoen jol birtak a 12 oras repuloutat (es nem rugdostak az elottuk ulok hattamlajat.)

Singapore, hetfo 2009-01-26

Szingapur folulrol kicsi, de tele kikotokkel, es a teherhajok egymassal paruzamosan rendezodve varakoznak a vizen, valoszinuleg a tengeraramlasoknak megfeleloen. Az repter egykor Azsia legforgalmasabb legi kikotojekent volt szamon tartva, ma is nagy forgalmat bonyolit. Itt is kitoltottuk az immingration papirokat (amin nagy piros betukkel szerepelt, hogy „Death for drug trafficers under Singapore law”... mint az kozismert... ) es ez Malaysiaban is igy van, meg Indoneziaban is ahol most vagyunk... Szallasunk egy viszonylag jo hotelben a Mt Emily-ben volt a Little India folotti dombon, ahol hatodik emeleti szobank ablakabol csodalatos ralatasunk volt a felhokarcolokra. A recepcios, Guna, egy edes kis fiatal indiai csaj gyurut akar maganak vetetni a kreditkartyammal... hmm.. mar az elso nap ilyen ajanlatok... Az ido kellemesen meleg, szerintem 30 fok korul lehetett, na persze csakis kinn... A teljes sziget legkondicionlalt... mindenhol ronda klimaberendezesek csunggnek a hazfalakon... ettol eltekintve a varos epiteszetetol Dini teljesen oda volt... de valoban... minden felhokarcolonak (de meg neha panelhazaknak is) van egy egyedulallo stilusa, ami leginkabb a keleti elokeloseget tukrozi es teljeen tavol all az europai vagy amerikai epuleteketol... Egy gyors zuhany utan, (ami nem is tudom elmondani milyen jol tud esni) nekivagtunk a varosnak, megebedeltunk az indiai negyedben, mert kinai ujev leven minden kinai etterem zarva volt, hasonloan az elektroniakai uzletekhez... Közben vettunk SIM kartyat, ami itt fillerekert kaphato... felhivtam Adriant egy helyi kinai baratom, akivel meg annak idejen az Andrassy uton a MAV irodaban futottam ossze 2003 tavaszan, azota tartjuk a kapcsolatot emailen, es 2004-ben mar talalkoztam vele amikor Singaporeban jartam. Adrian megnosult 2 eve, jelenleg nem messze laknak Sentosa szigettol. A magas ingatlan arak ellenere Singapore-ban fiatal hazasok nem berelnek, hanem inkabb lakast vasarolnak. Az allamtol eleg jelentos anyagi tamogatast kapnak ehhez, es meg tobbet, ha az ifju par a szulokhoz kozel koltozik... (no persze tul messzire nem is koltozhetnek... Singapore akkora mint Budapest, igaz 5.5 millioan lakjak. Adrianekkal korbefurikaztuk a varost, majd kitettek minket a Sentosa lanofkaja (cable car) elott. Sentosa egy kis sziget az orszag deli csucske alatt, viragokkal (leginkabb orchidea) teli parkokkal, egeszen kreativ jatszoterekkel beach-csel stb... A vartnak megfeleloen nagy tomegek voltak, es leginkabb fiatalok, kisgyerekes csaladok... rengeteg gyerek!!! Es szuper edesek, baratsagosak, mint itt ez emberek altalaban. Es persze nekik vicces hogy nehany fejjel magasabbak vagyunk mint ok... A monorail-lel visszagurultunk a belvarosba, ahonnan vissza a hotelba....

Udvozlet Jakartabol, ahol csak 2 orank van a repteren, es indulunk tovabb Yogyakartaba... folyt kov...

-s

kepek hamarosan:)