A beígért...

----------------------------
FILMISMERTETŐ
----------------------------

LOLITA (Lolita, 1962)

ff., felir., am. dráma; 147'
r.: Stanly Kubrick
fsz.: James Mason, Shelley Winters, Sue Lyon, Gary Cockrell


Kubricktól megszokhattuk, hogy filmjeiben (2001: A Space Odyssey,
Clockwork Orange, Eyes Wide Shut) meglehetősen jó érzékkel ragadja
meg a titokzatosságot. Nincs ez másként a méltán ismert és sok vihart
kavart Lolitával sem, melyet Vlagyimir Nabokov regényéből készített. Az
állítólag sokkalta érzékibb hangvételű regényt ugyanis az '50-es, '60-as
évek Amerikájában nem lehetett volna filmre vinni eredeti formájában,
Kubrick ezért az egész filmben szinte soha nem mondja ki, ténylegesen
milyen kapcsolat is van a két főszereplő, mostohaapa és mostohalánya
között. Ugyanakkor a film nagyszerű lenyomata is a kor
nagyhatalmának. Kubrick kíméletlen gúnnyal mutatja be társadalmának
tipikus figuráit: a buta, ledér háziasszonyt és nagyon fiatal, ámde máris
nőiessége teljes tudatában pózoló lányát; az ünnepelt ám erkölcsileg
nagyon is elítélhető bohémot; a felszínes partyk akkori yuppie-
nemzedékét; és az elegáns, művelt, szilárd erkölcsiséggel rendelkező
írót, aki ugyanakkor mégis kénytelen megvívni saját magával belső,
pusztító harcát.
Az alaptörténet sokak által ismert lehet akár Nabokov híres regényéből,
akár a számos film-adaptáció egyikéből. A kiinduló helyzet
meglehetősen egyszerű, ám amilyen egyszerű, annyira determinálja is
a tragikus végzetet:
A vidéki városba érkező vendég íróra kiveti hálóját háziasszonya, ám
az írót sokkal jobban megbabonázza Lolita, szállásadójának tudatosan
csábos, ám büntetőjogi kategóriát kimerítően fiatal leánya.
Az író, Humbert professzor nem tud szabadulni a kísértéstől, Lolita
kedvéért még a meglehetősen idegesítő anyját is képes elvenni,
csakhogy a lány közelében maradhasson. Lolita pedig pontosan
tisztában van veszedelmes vonzerejével, és maximálisan ki is használja
azt. Pimasz, felelőtlen, hisztis és gátlástalanul gázol át környezete
érzelmein.
A történet magától görög előre, s előre sejthető, hogy happy enddel
végződő megoldás nem lehetséges. Ennek ellenére rengeteg apró
humoros részletet dolgoztak bele az alkotók a moziba, s pont ettől
annyira jó dráma. A sodródó szereplők törvényszerűen kerülnek külső
szemlélő számára komikus helyzetekbe, melyeket Kubrick finoman
cizellált szatírába olt. A legemlékezetesebb jelenetek talán pont azok,
amikor a furcsa házaspár két tökéletesen ellentétes személyisége egy
térben összezárva kénytelen eltölteni néhány teljesen abszurd percet.
James Mason nagyszerűen formálja meg a végletekig türelmes, ám
legalább annyira kelletlen, unott és lenéző férjet, aki nem győz
menekülni "szeretett" hitvese elől, s a feleségét alakító Shelley Winters
is kimagaslót alakít a butaság szobrának megalkotásával.
S hogy mi történik valójában Humbert professzor és a kacér leány,
Lolita között? A film készítői erre vonatkozólag csak apró utalásokat
helyeznek el a történetben, és végül is eldönthetetlen (de legalábbis
erősen vitatható) marad, hogy a mostohaapa átlépi-e mostohaapai
szerepének küszöbét.
Mindenesetre nagyszerűen el lehet rágódni rajta, kinek-kinek
vérmérséklete, megfigyelőképessége és pszichológiai érzéke szerint,
hogy vajon mennyire sáros az író. És természetesen egyből adódik az
erkölcsi kérdés is, vajon elítélhető-e tetteiért Humbert professzor, az
egyetlen személy, aki őszintén szerette Lolitát, és akihez Lolita is
meglehetősen ambivalensen ugyan, de kétségkívül vonzódott.

A filmből - többek között - az erkölcsi tanulság sem derül ki
egyértelműen. De örömmel venném, ha a film után ki-ki megosztaná
velünk a benyomásait és morális ítéleteit erről a furcsa hangulatú,
keserédes drámáról.

Várok szeretettel mindenkit!

Emlékeztető gyanánt:

Helyszín a szokásos: Collegium Hungaricum, Leuven, Blijde
Inkomststraat 18.

Időpont: 2004. február 15. (vasárnap) 19 óra.

Maradtam tisztelettel,
Schlemmer Balázs
(a "mozigépész") :o)