Kedves Listatagok,

Egy érdekes cikk a Magyar Nemzetbol (ma tették fel a netre) .

Udvözlettel,
Judit

PS. A cikk meglepoen következetesen alkalmazza a "Louven" alakot.
Lemaradtam valamirol? ;)
--------------------------------------------------------------------------------\
-

Kentaurtermészet
Az európai alapértékekről, a régiók, a közösségek szerepéről és a
kanti örök békéről
2004. október 9. (31. oldal)

Ferch Magda

Magyarság és európaiság szerves egységét bizonyították azon a
találkozón, amelyet Magyarország az Európai Unióban: új értékek, új
intézmények címmel rendeztek meg nemrég Trócsányi László
jogászprofesszor vezetésével Szegeden. Az előadások többségét
évtizedek óta Belgiumban élő magyar professzorok tartották.

Mintha mediterrán országba csöppentünk volna, olyan a hangulat az
Europa Nostra díjas szegedi Kárász utcában és a hozzá csatlakozó
tereken. Mindenütt sütkérező, sétáló, beszélgető emberek. Sehol egy
hivalkodó reklám, giccses portál. Rengeteg növény, egyszerű, elegáns
díszburkolat. (Jótékony kárpótlás az utazónak, aki piszkos és döcögő –
noha gyorsnak hirdetett – vonaton érkezik a városba.) Két sarokra
innnen, a dóm mögött a Hild József által tervezett volt Hungária Szálló
klasszicista épülete. Szépen felújítva ma az MTA Szegedi
Bizottságának székháza. Itt zajlott az a konferencia, amely egy új
sorozat kezdetét jelzi. A Szegedi Tudományegyetem Európai
Tanulmányok Intézete Trócsányi László volt belgiumi nagykövet
vezetésével arra vállalkozott, hogy rendszeres időközönként
tanácskozásokat rendez, hogy jobban megismertesse az Európai Unió
intézményeit és a tagságunkból következő új lehetőségeket.
Az elsőt Martonyi János egyetemi tanár, volt külügyminiszter nyitotta
meg (lásd: Két sebesség? MN Magazin, 2004. szeptember 25.)
hangsúlyozva, hogy Magyarország az erősödő, mélyülő integrációban
a XIX. századi nemzetállam-koncepció fokozatos leépítésében
érdekelt. Ugyanezt a gondolatot bontották ki más és más szempontból
az utána következő előadók, mindnyájan nemzetközi hírű
szakemberek, köztük a Belgiumi Magyar Professzorok Baráti Körének
tagjai: Lámfalussy Sándor, Rezsőházy Rudolf, O’sváth György, Mándy
Pál, B. Nagy János és fivére, B. Nagy Ottó, Frühling János, Deutch
Gyula.
A baráti kört Trócsányi László hozta létre nagyköveti szolgálata idején,
négy éve. Az volt a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a belgiumi
egyetemeken tanító magyar professzorokat, akik annak idején
kényszerből hagyták el Magyarországot, s ma úgy érzik, meg kell
osztaniuk honfitársaikkal azt a tudást, amelyet Brüsszelben, az
európai integráció székhelyén szereztek. E témakört illetően kétszer
nyílt levélben fordultak a magyar közvéleményhez.
A szegedi születésű Rezsőházy Rudolf (Louveni Katolikus Egyetem)
szociológiaprofesszor 1949-ben Lámfalussy Sándorral együtt ment el
Magyarországról. Ott volt a Louveni Magyar Kollégium alapítói között.
Saját szavai szerint „részrehajló, mert a múltból csak a pozitívumokat
kiemelő” történeti áttekintésében az európai azonosságot huszonöt
alapértékben határozta meg. A zsidó-keresztény eredetű civilizációtól
kezdve a társadalom alapsejtjéig, a családig. Szerepel az értékek
között a görög civilizáció mint a tudományos gondolkodás
megalapozója, a filozófia alapkérdéseit fölvető prométheuszi szellem
forrása. A római kultúra, amelynek államszervezési és magánjogi
tételei ma is hatnak. A távolról sem „sötét” középkor, amelyben az
1054-es egyházszakadáskor kettéválik a Kelet és Nyugat sorsa,
megkezdődik a polgári fejlődés, kialakulnak a demokrácia
kezdeményei, létrejönnek az első egyetemek. A nagy felfedezések
kora, amely megváltoztatta a világról kialakított képünket. A reformáció
és a tolerancia előhírnökének, Rotterdami Erasmusnak a kora. Az ipari
forradalom győzelmének az időszaka. A felvilágosodás százada, az
emberi jogok, a modern demokrácia alapjainak meghirdetése. Az állam
és az egyház szétválasztása. A kapitalizmus győzelme és a
kapitalizmus ellen ható társadalmi reformok időszaka. A XIX. századi
nemzetállamok kora, amely fegyveres konfliktusokkal terhes, de pozitív
eleme is van: a népek önrendelkezési joga. A második világháború
után a jóléti társadalom kialakulásának időszaka, a szolidaritás, az
emberi méltóság, az egymásért való felelősség eszméje és így tovább.
– Az érték eszmény is – hangsúlyozta Rezsőházy Rudolf –, s noha
napjainkban szerte a világon értékvesztés tanúi vagyunk, a nevelés,
az oktatás feladata, hogy az értékeinket továbbvigyük.
Lámfalussy Sándor (Louveni Katolikus Egyetem)
közgazdászprofesszor, az MTA külső tagja, aki jelentős szerepet
vállalt az euró életre hívásában és bevezetésében, úgy látja,
Magyarországnak alapvető érdeke, hogy csatlakozzon az
eurózónához.
– Magyarország gazdasága az egyik legnyitottabb gazdaság –
állapította meg –, az ország gyakorlatilag már integrálódott az
eurózónába. A csatlakozás azért fontos, hogy a forint árfolyama
stabilizálódjon. A kérdés csak az, mikor. Minél előbb, de csak akkor, ha
képes az előnyöket is kihozni a csatlakozásból. Ha az államháztartási
deficit magas, vagy csökkentésének fenntartása valószínűtlen, nem
szabad belemenni. A belépés előkészítésének reformokra kell
sarkallniuk, de azok egy kormánycikluson belül nem valósíthatók meg.
Az alapkérdés az, hogyan garantálható a folyamatosság a lényeget
tekintve – magyarázta a professzor, és a többszöri halogatás
veszélyeire is felhívta a figyelmet. A hitelét veszítheti el vele az ország.
– Nem annyira a csatlakozás ideje, hanem az előrejelzés hitele a
lényeg – értett egyet vele Martonyi János. – Ha nem tartjuk be, amit
ígértünk, annak drámai árfolyam-következményei lehetnek.
B. Nagy Ottó (Louveni Katolikus Egyetem) arról beszélt, hogy a
mindenkori kormányoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük arra,
milyen anyagokat adnak ki Magyarországról. Olykor olyan kiadványok
jelennek meg, amelyek kiadói nem ismerik az országot, ezért tárgyi
tévedések és rossz értelmezések miatt Magyarország negatív
beállításba kerülhet.
– Lassú tudatállapot-változásnak vagyunk tanúi – válaszolta Martonyi
János arra a kérdésre, mit lehetne tenni a „homo occidentalis” földrajzi-
történelmi tájékoztatlanságának kivédésére. – Az információhiány
minden új tagállamra vonatkozik, most itt az alkalom, hogy tegyünk
ellene.
Az 1956 óta külföldön élő O’sváth György, az Európai Bizottság
nyugdíjas igazgatója, aki 1990 és 1994 között a magyar
miniszterelnök személyi tanácsadója volt, a közvéleményt rendkívül
foglalkoztató kérdéskört érintett. Hogyan érvényesíthetők az Európai
Unióban a nemzeti érdekek? Kellő diplomáciával van erre lehetőség, az
aggodalmak elsősorban azzal magyarázhatók – fejtegette –, hogy
még nagy a tájékozatlanság az európai intézmények működésének
céljait és módjait illetően. Történeti folyamatában idézte fel az európai
gondolat kialakulását, és elemezte az EU intézményrendszerét. A
középkori egységes Európa a nemzetállamok XIX. és XX. századi
háborúi miatt kettészakadt. Az újraegyesítést csak az európai
békerendszer létrehozásával lehetett elképzelni. Az Európai Szén- és
Acélközösség azért alakult meg 1951-ben, hogy lehetetlenné tegye az
európai háborút, megakadályozva a háborúhoz szükséges eszközök
(szén és acél) ellenőrizetlen gyártását. Ettől kezdve az újraegyesülés
hosszú folyamat eredményeként valósult meg.
– Magyarországnak az az érdeke – hangsúlyozta O’sváth György
Martonyi Jánossal egyetértve –, hogy erős Európához tartozzon.
Érdeke a szubszidiaritás és az, hogy az összetartozást, a szolidaritást
jelentő erőket támogassa a további bővítés során is. Európa akkor
lesz hatékony, ha magasabb szintet jelent, mint a nemzeti. Törekedni
kell arra, hogy Európa a régiók Európája legyen, hogy lerövidítsük az
átmeneti diszkriminációk időtartamát, s biztosítsuk a magyar jelenlétet
az EU intézményeinek bizottságaiban.
Arra a kérdésre, hogyan látja Törökország csatlakozásának esélyeit,
O’sváth György elmondta: az Európai Unió nem fog engedményeket
tenni a saját jogrendszerét illetően, de mivel elkötelezte magát
amellett, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal,
nem hazudtolhatja meg önmagát. Magyarországnak visszafogottnak
és óvatosnak kell lennie e kérdésben – javasolta.
Paczolay Péter (Szegedi Tudományegyetem) jogászprofesszor azt
vizsgálta, mit jelent a szuverenitás és a szubszidiaritás az Európai
Unióban és tagállamaiban. A latin subsidium (segítség) szóból
származó kifejezés azt jelenti, hogy a döntéseket a lehető
legközelebb vigyék az állampolgárokhoz. Hogy ami helyi szinten
eldönthető, azt ott döntsék el. A szubszidiaritás kezdetben a
tagállamokat védte az Európai Közösség központosító törekvéseivel
szemben. Később azonban erősödött a helyi autonómiák szerepe, a
Régiók Bizottságának létrejöttével a régiók is bekapcsolódtak a
döntéshozatalba. Ebben az esetben a szubszidiaritás kimondatlanul
föltételezi, hogy az EU kvázi már föderációként működik, amelyben a
hatalom „függőlegesen” megosztódik az uniós közösségi intézmények
és a tagállamok intézményei vagy az alacsonyabb szintű intézmények
között. Lehetőséget ad a közösségi hatáskörök növekedésére. A
konvent vitaanyagaiban ez a két ellentétes álláspont ütközik, és
kentaurtermészetű kompromisszumként jelenik meg.
A bácskai származású Mándy Pál (Louveni Katolikus Egyetem)
közgazdászprofesszor A béke és a jólét Európája című előadásában
arra figyelmeztetett: az euroszkeptikusok tömege arra int, meg kell
határoznunk, milyen Európához akarunk tartozni. Európa történelmét
a XIX. századtól máig áttekintve abból indult ki, hogy a régi Európa két
pilléren alapult: a birodalmak hegemóniáján, a szövetségek egyensúlyi
politikáján és három háború (1870, 1914–1918, 1939–
1945) „békeszerződésein”. Az új Európa ezzel szemben a demokrácia
Európája – még ha az nem is valósul meg eszményien –, a
kiengesztelődés, a közös politika és szinte a kanti örök béke Európája.
Amint az új Európa félszázados fejlődésén végigvonuló német–francia
megbékélés is bizonyítja. Hogy ez az együttműködés mennyire fontos,
arra az is rávilágít, hogy De Gaulle és Adenauer első találkozásának
színhelyén, a reimsi katedrálisban még a nagy esemény percét is
megörökítik az emléktáblán: „1962. július 8. 11 óra 2 perc”. A német–
francia megbékélést azóta mintaértékűnek tekinti a világ az új Európa
kialakulásának folyamatában.
Trócsányi László azt vizsgálta, hogyan bontják le a nemzetállam
hatalmát Európa különböző országai a második világháborútól kezdve,
s mi a szerepe ebben a folyamatban a területhez kötődő régióknak,
illetve a személyekhez, nyelvhez, kultúrához kötődő közösségeknek.
Az Európai Unióban a kettő egyszerre van jelen. Érdekes ebből a
szempontból a három régióra és három nyelvi közösségre felosztott
Belgium esete. Egy bonyolult, de rendkívül demokratikus
államszervezeti megoldásnak köszönhetően Belgiumban a flamandok,
a vallonok, a kétnyelvű brüsszeliek és a német nyelvűek valóban
otthon érezhetik magukat. Belgium a régiók és a közösségek országa,
ahol az egyes szervezeti egységek autonóm módon dönthetnek a
hatáskörükbe tartozó ügyekben.
Nagy hangsúllyal merült fel a vitában az autonómia és a kulturális
közösségek problematikája. A határon túli magyarság megoldásra
váró gondjai miatt sokan épp ezt tartják napjaink egyik
legérzékenyebb kérdésének. Az autonómia szóra sokak füle érzékeny,
pedig nem jelent kiválási törekvéseket. Mindenki egyetértett abban,
hogy a környező országokban is törekedni kell valamilyen módon a
nemzetállam lebontására, de ez az ott élő politikusok felelőssége.
Ehhez Magyarország csak szellemi segítséget adhat. A belgiumi példa
arról győzte meg a világot, hogy lehetséges a személyi autonómia. A
más nyelvterületen élő kisebbségeknek joguk van a saját nyelvükhöz,
az anyanyelvű oktatáshoz, és mindez meg is valósítható.
B. Nagy János (Namuri Egyetem) kémikusprofesszor, az MTA külső
tagja úgy látta, az erdélyiek számára jó példát jelenthet Dél-Tirol
autonómiája, ahol a második világháború utáni kiélezett helyzetet
követően sikerült elismertetni az autonómiát. A professzor szerint az
Európai Uniónak – noha már vannak biztató jelek, így az a tény, hogy
a kisebbségi jogokat elismerik az alkotmányos szerződésben – többet
kellene törődnie a nemzeti kisebbségek ügyeivel.
Martonyi János hangsúlyozta: elméleti modellekről beszélnek a
résztvevők, noha az elmúlt tizenöt év történetéből már konkrétumokra
is hivatkozhatunk. A határainkon túl élő magyarok több
autonómiakoncepciót dolgoztak ki. Erdélynek, úgy tűnik, két
lehetősége van: vagy létrejön a területi autonómia (vagy ha úgy
jobban tetszik, önrendelkezés) a két és fél székely megyében, ahol
hatvan-hetven százalékra tehető a magyar lakosság. (Elszakadástól
nem kell tartani, szó sem lehetne róla, hiszen ez a terület Románia
geometriai közepén helyezkedik el.) Vagy személyi alapon közelítünk a
problémához, mondván: Erdélyben többségben van a
szórványmagyarság, az ő gondjaikat megoldaná az is, ha kulturális
közösségként értelmeznénk. Ez a személyi, kulturális önrendelkezés
látszik megoldhatóbbnak a Felvidéken is.
– Addig kell támogatni a kisebbségeket, amíg még léteznek –
hangsúlyozta Martonyi professzor. – Számuk drámaian fogy, néhány
évtized alatt teljesen megszűnhetnek, asszimilálódhatnak.
B. Nagy János részletesen ismertette, mit tesz a gyakorlatban az
általa tizenegy éve létrehozott nonprofit civil szervezet (Comité pour
les droits de l’homme en Europe centrale) a Közép-Európában élő
kisebbségek emberi jogainak érvényesítéséért. Felvilágosítanak,
tudósítanak szoros kapcsolatban a brüsszeli intézményekkel. Diákokat
fogadnak a Felvidékről, Erdélyből, egyetemi jegyzeteket küldenek
szlovákiai fiataloknak, új ruhát, cipőt Macedóniába, Koszovóba.
Sajtókonferenciákat tartanak az Európai Parlamentben a szlovákiai
nemzetiségek helyzetéről, tényfeltáró utakat szerveznek kisebbségek
lakta vidékekre és így tovább.
Frühling János (Université libre de Bruxelles) onkológusprofesszor, az
MTA külső tagja lendületes, finom humorral átszőtt előadásában azt
fejtegette: mit tehet ma az emigráció azért, hogy a nagyvilág hiteles
információkat kapjon rólunk. Tanulhatnának tőle azok, akik ezért
felelősek.
Ezek a tudós professzorok mindnyájan saját költségükön jöttek el
Szegedre. Úgy ismerik a gondjainkat, mintha itthon élnének. Sok
mindent nem értenek, ahogy mi sem. Olykor elfogja őket az „érted
haragszom” érzése, de sohasem az indulat vezeti őket. A tanácskozás
végén Budapest felé tartva, az autóban egymással versengve idézik
azokat a verssorokat, amelyek megírására a lenyugvó nap ihlette a
magyar költőket. Vajon hány itthoni diák volna képes versenyre kelni
velük ebben?


--------------------------------------------------------------------------------

Kisebbségek és autonómia
Az európai államok számára nem hátrányt, hanem előnyt jelent a
nemzeti kisebbségek léte – jelentette ki Bukarestben, a Vallások és az
európai kultúra című konferencián nemrég Vizi E. Szilveszter, a Magyar
Tudományos Akadémia elnöke, aki Európa kisebbségei címmel tartott
előadást. Ezt a tanácskozást a Román Tudományos Akadémia
szervezte, fővédnöke Adrian Nastase román miniszterelnök volt,
megjelent számos ország bukaresti nagykövete, több kormánytag,
valamint az ortodox és a katolikus egyház képviselője is.
Az MTA elnöke elsősorban az európai, azon belül a kelet-közép-
európai kisebbségek helyzetével foglalkozott – jelentette az MTI
tudósítója.
Az MTA elnöke a kulturális sokszínűség és a demokrácia kérdéskörével
összefüggésben vizsgálta a kisebbségek problémáját, és úgy
nyilatkozott, hogy az európai államok számára nem hátrányt, hanem
előnyt jelentenek a kisebbségek. Helyzetük megoldását Vizi E.
Szilveszter a közeljövő egyik legnagyobb kihívásának tartja.
Különösen fontosnak látja a székelyföldi területi és kulturális
autonómia megteremtését, amely gazdasági előnyökkel is járna, ha
megvalósulna, és a román többségi lakosságnak is hasznos lenne. Vizi
E. Szilveszter hangsúlyozta: Magyarországnak és a kisebbségben élő
magyaroknak is érdekük, hogy Románia mielőbb az Európai Unió tagja
legyen.

Forrás: http://mn.mno.hu/index.mno?
cikk=244639&rvt=22&rvt2=57&norel=1&pass=3