"Kicsit megnőtt a kolónia"
Brüsszelben magyarul is mindent el lehet intézni
Népszabadság • Szőcs László • 2005. március 5. http://www.nol.hu/cikk/354164/
Elromlott a számítógépem? Salamon Gergely a megoldás. Nem indul az autó sem?
Akkor Szentpétery István vagy Szikora Mihály. És mindettől már rosszul is
vagyok? Jöhet dr. Varga József.

Legalábbis a "hasznos magyar címek" szerint, amelyek listáját a brüsszeli magyar
nagykövetségen lehet beszerezni.

Csak magyar orvosból 54 praktizál a belga fővárosban - tudom meg Kállay Oszkár
nyugdíjas szemésztől. Legtöbbjük már itt végezte az egyetemet, amelynek az
alapképzése jóval szigorúbb a magyarénál, így az otthonról hozott diplomákat nem
is hitelesítették. A köztes megoldás az volt, ha előbb Belga Kongóban vállalt
munkát az illető doktor. Az említett listán a belgyógyásztól a bőrbetegségek
tudorán át a fül-orr-gégészig sorjáznak a magyar nevek. És mennyivel könnyebb
magyarul elmondani a panaszainkat - ha van kinek!

- Azt hiszem, főleg nem is a számítógépek magyar operációs rendszere miatt
hívnak, bár persze ilyen is előfordul, és azzal itt más nemigen tud mit kezdeni
- mondja Salamon Gergely. Hanem azért, mert olyan témában kellene idegen nyelven
beszélni, amihez egyébként sem értenek, ezért szoktak jobban örülni neki, ha
magyarul tudják intézni. A fiatal számítógépes szakember elmondja: másfél éve
még alig akadt kuncsaft, most meg már alig győzi a megrendeléseket. Igaz, közben
"rendes" állást is talált az Európai Bizottság kutatási főigazgatóságán.

Ahogy sokan mások is. "EU-sok és nem EU-sok - úgy tűnik, kicsit
megnőtt/átalakult a brüsszeli magyar kolónia. Mi lenne, ha szerveznénk
szeptember végén valami sörözéssel egybekötött összejövetelt?" - ír be valaki az
egyik brüsszeli magyar beszélgetőfrumra az interneten. Ilyenből is legalább négy
van - az egyik kifejezetten az európai uniós alkalmazottaknak. Meghívásos alapon
működik - csakúgy, mint a WiW (eredetileg magyarországi) "virtuális közösség",
amelynek szintén van brüsszeli szekciója.

Kállay Oszkár nem pusztán nyugdíjas szemész. A Brüsszeli Magyarok Szövetségének
elnöke, az itteni Magyar Ház vezetője. 1958 óta él az országban, 16 évesen
érkezett. Mint mondja, a leszármazottakkal együtt háromezer emigráns magyar él
az egymilliós fővárosban, 34 ezer a tízmilliós Belgiumban. Flandriában és
Liege-ben is van egyesület. Vallóniába egyébként sok magyar emigráns ment
bányásznak. (Miként sok lengyel, olasz is: a futballista Scifo, a vallon
szocialista pártvezér Di Rupo felmenői például.) A föld alatt talált munkát
számos "spanyolos", azaz a 1936-39-es polgárháborút megjárt magyar is. Van
magyar bál, magyar teniszverseny, kedd este tízkor (!) magyar teremfoci,
énektanítás, magyar élelmiszer-szaküzlet, szuvenírbolt. Két magyar vendéglő is
működik, de szinte magyar helynek számít már a Tribeca étterem könyvtárszobája
is, amióta itt tartják a Brüszszeli Magyarok Európa Körének (Brümek)
rendezvényeit. És tavaly decemberben megnyílt végre a Magyar Intézet is, a
"hivatalos"
kultúrképviselet.

Különös dolgok történnek. - Egyszer csak bejön a Magyar Házba egy fekete bőrű
ember. Magyarul szólal meg. "Nem is tudtam, hogy itt is vannak magyarok" -
mondja. Szóhoz sem jutottam - meséli Kállay Oszkár. Kiderült: a meggyilkolt
kongói miniszterelnök, Lumumba fia az illető, aki Magyarországon végezte az
egyetemet. A felesége pedig "flamand" Bartók-lány, és magyarul beszélnek egymás
között.

Thierry, a Vieux Tilleul utcai szupermarket pénztárosa a börtönbüntetését töltő
Pándy Andráson kívül ugyan még nem hallott magyarról, a belgiumi magyarok -
képességeik függvényében - valójában igen sokra vihették az országban.

Az idős szemész műkedvelő történész, zenész, régi órák gyűjtője és a Máltai
Lovagrend tagja is egyúttal. A tévéből emlékezhetnék rá: ő megy a Szent Jobb
mögött az augusztus 20-i körmeneten. Mint mondja, a patinás, 1870-ben épült, de
régebbi elemeket is tartalmazó Magyar Ház - egy pesties hangulatú utcában, két
lépésre a sikkes Louise sugárúttól - korábban "magyar sziget" volt. Ma már csak
"félsziget", mert időközben helyreálltak a kapcsolatok az anyaországgal.

A Magyar Népköztársaságból annak idején nem kérő belgiumi magyarok számára az
utóbbi időben nemcsak biztonságossá, de elérhetővé is vált a magyarországi
utazás. Huszonötezer forintnak megfelelő összegért ma már a fapados WizzAir
akármikor Budapestre visz, de van, hogy ingyen: csak a reptéri illetéket kell
megfizetni. Az internetnek köszönhetően ma már a kommunikáció is könnyebb. Aki
például MSN- vagy Skype-programot telepít a gépére, egész nap beszélhet az
otthoni rokonokkal - teljesen ingyen.

A "félszigetet" gyarapítja az a közösség, amelyet Kállay Oszkár
"vándormagyaroknak" nevez. - Először gyakornoknak jöttek az európai uniós
intézményekbe, aztán itt ragadtak - mondja.

Különféle számítások keringenek, de aligha túlzás, hogy mintegy ezer emberről
lehet szó. Csak az Európai Unió melletti magyar állandó képviseleten százan
dolgoznak, és van két további nagykövetség is. Százas-százas nagyságrendben
vannak jelen magyarok az EU egyes intézményeinél is: a "leigazolt" tolmácsok és
fordítók például 120-an. Magyar újságírók most éppen tizenheten; a hőskorban, a
90-es évek első felében az MTI akkori tudósítója, a ma is itt élő és dolgozó
Fóris György még a cseh és a lengyel hírügynökségi kollégával hármasban alkotta
a közép-európai csapatot.

A legtöbb - mondjuk így - kiküldöttre családtagokat kell számolni. Feleséget,
férjet, gyereke(ke)t, esetleg az utóbbi(ak)ra vigyázó, kiköltöző nagymamát.
Ebből gyúródik össze egy heti-kétheti-havi rendszerességgel ingázó, de a
tavaszi-nyári-téli szünetre bizonyosan alámerülő kétlaki réteg. Helykeresők.

Az ősszel az Európai Parlamentben is némi vihart kavart, s az EU ombudsmanjáig
is eljutott, hogy tavaly májustól az uniós alkalmazottak rosszabb besorolással
kapnak munkát, mint azok, akiket előbb vettek fel. Vagyis az összes magyar
EU-hivatalnok bére alacsonyabb. Brüsszelben jogilag ügyesen körülárkolták az
intézkedést. Egy kisebbség háborog, petíciót ír, elmegy az Európai Bíróságig is,
a többség azonban azt mondja: itt jobb a fizetésem, mint otthon, a gyerekem jobb
levegőt szív, az óvodában-iskolában tökéletesen megtanul egy másik nyelvet. És
marad a család.

Ilyen bejegyzéseket olvasni a brüsszeli magyar fórumokon (szöveghűen, a chat
kissé könnyed, a helyesírásra fittyet hányó írásmódjában): "Kedvesemmel jan.
1-jétől költözünk Brüsszelbe, és elképzelni sem tudjuk, hogyan megy ez az
internetes albérletkivevősdi. Ha vannak erről tapasztalataitok, legyetek mán oly
kedvesek, és osszátok mek velünk! Valamint egy nem teljesen befejezett fizika
tanárszakkal, funky + jazz + blues stb. gitárosként (gyorsan fejlődő fajta, és
már elég jó is talán) keresek munkát."

De a munka nem minden. Kérdés a WiW brüszszeli szekciójában: "Én februártól
fogok Brüsszelben élni a férjemmel. Engem az élet érdekelne: pl. hová jártok
szórakozni, úszni, kajálni, csak úgy beülni (pl. kávézók), ilyesmi...". És a
válasz (szöveghű írásmódban): "Sok bulihely van, de általában még korán úgy
megtelnek, hogy alig lehet levegőt kapni. Amúgy leginkább a latin zene megy
mindenhol, mert azt szeretik a belgák. Ami a beülést illeti, a legjobb a kocsiba
beülni és lelépni Brüsszelből az Ardennekbe vagy Gentbe vagy Leuvenbe sőttt egy
hónapja Luxemburgban találtam olllan de ollan király helyet hogy ahhoz képest
Brüsszi felhozatala csak a tunyogmatolcsi ELVIS THE KING diszkotéka. Általában
jobb azokban a városokban szórakozni, ahol több a fiatal. Ja, és nem is mondtam,
hogy a belga bulikban katasztrofális a zene, és amikor negyedszer játsszák le
hogy baila baila baila me az már sok egy kicsit."

Aki Brüsszelből utazik haza, úgy érzi, kicsit mintha "vidékre" menne. - Kórházba
került otthon a feleségem, siettem haza meglátogatni. A kórházi dolgozók
összesúgtak a hátam mögött: I. úr Brüsszelből jött! Még rá is játszottam egy
kicsit, mindennap más öltönyt vettem fel - meséli I. úr.

Aki viszont nagyon sok időt itt tölt, akár belga is lehet. - Nincs olyan nagy
különbség a kultúrában. Katolikus ország ez is - summázza véleményét Kállay
Oszkár. Utánagondolok: tényleg nincs. Legfeljebb nem kapni mákot a közértben,
kilenc előtt nem nyit ki a posta, nem a lépcsőházon, hanem a tágas ablakokon át
költöztetnek. És belga nem nagyon hív vendéget a lakásába - belgát sem.

Thierry, a Vieux Tilleul utcai szupermarket pénztárosa a börtönbüntetését töltő
Pándy Andráson kívül ugyan még nem hallott magyarról, a belgiumi magyarok -
képességeik függvényében - valójában igen sokra vihették az országban. Odahaza
is feltűnést keltett a két évvel ezelőtti EU-népszavazás előtt a tíz legnevesebb
belgiumi magyar értelmiségi (B. Nagy János és B. Nagy Ottó kémikus, Deutsch
Gyula fizikus, Fayl Gilbert, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia
titkára, Frühling János onkológus, Hevesi László kémikus, Kolosy Márton
kardiológus, Kolosy Pál kutatóorvos, Lámfalussy Sándor közgazdász, "az euró
atyja", Mándy Pál közgazdász, valamint Rezsőházy Rudolf politológus) felhívása.

Tobolik Zoltán - ma már operatőr - szerencsét próbálni jött Belgiumba. 1989-ben,
25 évesen. Trabanttal, benne háromszáz konzervvel. Elkezdte a brüsszeli
filmművészeti főiskolát, úgy élt meg, ahogy tudott. Egy ifjúsági szállón
dolgozott napi három órát, cserébe pedig ott alhatott. Amikor a mozikban a Go
Trabi, Go! című filmet vetítették, odament a Trabanttal, és a kijövők száz
frankért (mintegy hatszáz forintért) mehettek vele egy kört. Újévre vett egy
malacot, a német turisták pedig egy márkáért meghúzhatták a farkát.

Közben jól megtanult franciául. A főiskolán dolgozott egy filmen, amelyik
Cannes-ban nagydíjat kapott. A címe az volt: Veled is megtörténhet. Aztán a
portugál televíziótól, majd a Reuterstől kapott munkát.

Később úgy döntött, belga lesz. Mint mondja, operatőröknél nem hátrány például,
hogy egy telefonhívásra akár ma este Amerikában lehet. Ez belga útlevéllel
lehetséges, a magyarhoz vízum kell. A belga állampolgársággal ráadásul az ő
végzettségével művész státust kaphat az országban. - Igazolnom kellett, hogy
integrálódtam a belga társadalomba - emlékszik vissza Tobolik Zoltán. - Hoztam
az ajánlóleveleket. Egy barátom megírta, hogy együtt járunk moziba, és nagyon jó
belga lennék. Flamand és vallon paptól is vittem ajánlást.

Végül nem bírta a várakozást, kikereste, ki a belga szenátus elnöke, és bement a
fogadóórájára. - Nézze, nekem terveznem kell az életemet: döntsék el végre, jó
vagyok-e belgának vagy sem! - mondta neki.

Egy hét múlva megjött az igen válasz.

Veled is megtörténhet.

Brüsszel, 2005. március




Send instant messages to your online friends http://uk.messenger.yahoo.com

[Non-text portions of this message have been removed]